A vanilloid receptor (TRPV1) egy kalcium ionokat is átengedő nem specifikus kation csatorna. A TRPV1 elsősorban a fájdalmat közvetítő nociceptorokon, a primer szenzoros neuronokon expresszálódik. Míg a TRPV1 aktivációja ezen sejtekben fájdalomhoz vezet, gátlása számos fájdalom modellben hatékonyan képes azt csillapítani, így a TRPV1 fontos gyógyszertani célponttá vált.
Célunk a TRPV1 szenzoros neuronoktól független vaszkuláris hatásainak tanulmányozása volt.
Kísérleteinkhez Wistar patkányok m. gracilisából intramuscularisan futó arteriolát használtunk fel. Az izolált ér mindkét végét kanüláltuk, 80 Hgmm intraluminaris nyomás mellett 37 C fokon videomikroszkópos rendszerrel vizsgáltuk az érátmérő változását különböző TRPV1 aktivátorok jelenlétében.
Az erekben (kiindulási érátmérő: 233+/-14 mikrométer) spontán miogén tónus fejlődött ki (érátmérő a kísérletek kezdetén: 198+/-12 mikrométer, n=25, p<0,05). A kontraktilis képességet a kísérletek előtt norepinefrinnel (10 mikroM) ellenőriztük (érátmérő csökkenés 202+/-11 mikrométerről 103+/-16 mikrométerre, n=25, p<0,05). A kapszaicin (1 nM-30 mikroM) hatására az érátmérő 193+/-12 mikrométerről 102+/-16 mikrométerre csökkent (EC50=135 nM, n=18). Ezzel szemben az isovelleral (egy másik TRPV1 agonista szenzoros neuronokon) nem okozott változást az érátmérő tekintetében (n=5), míg a JYL-79 a kapszaicinnél hatékonyabb vazokonstriktornak bizonyult (EC50=28,3 nM).
Eredményeink szerint a TRPV1 stimuláció vazokonstriktív hatású és a vaszkuláris receptor farmakológiája eltérhet a szenzoros neuronálistól. A vaszkuláris receptorok felelősek lehetnek a nociceptorok aktivációját gátló fájdalomcsillapító szerek kedvezőtlen mellékhatásaiért. További kísérleteink hozzájárhatnak a kedvezőbb mellékhatásprofillal rendelkező, közvetlenül a fájdalom-szignál kialakulását gátló TRPV1 gátláson alapuló analgetikumok kifejlesztéséhez.