A renin – angiotenzin – aldoszteron rendszer gátlószereit kiterjedten alkalmazzák a magas vérnyomás terápiájában, valamint a következményes kardiovaszkuláris megbetegedések prevenciójában. Ezen gyógyszercsoport leggyakrabban alkalmazott hatóanyagai az angiotenzin konvertáz enzim (ACE) gátlók közé tartoznak. Az ACE-vel kapcsolatos hatalmas információtömeg mellett azonban keveset tudunk az ACE izolált humán erekben, és különösen a vénákban betöltött szerepéről.
Célunk humán vena saphena angiotenzin peptidekre (angiotenzin I és II) adott válaszkészségének tanulmányozása volt.
Koronária bypass műtétek során visszamaradt vena saphena disztális végéből lemetszett érgyűrűkön izometriás kontrakciót mértünk.
A kísérletek előtt az erek életképességét norepinefrinnel (30 mikroM, maximális kontrakció: 7,3 +/- 0,9 mN, n=13) és KCl-dal (60 mM, maximális tenzió 10,6 +/- 1,2 mN, n=10) ellenőriztük. Ezután az erek angiotenzin I-re és angiotenzin II-re adott válaszát vizsgáltuk. Az angiotenzin hatására kialakuló konstrikció mértékét az adott ér maximális norepinefrin kontrakciójának százalékában adtuk meg. Ez angiotenzin I esetében 63 +/- 5% (n=3); angiotenzin II esetében 73 ± 9 %-nak (n=3) adódott. A kontrakció mechanizmusát vizsgálva az ereket protein-kináz C (PKC) inhibítor GF109207X-el (1 mikroM), illetve a Rho- kináz inhibítor Fasudillal (2,5 mikroM) kezelve az angiotenzin II által kiváltott maximális kontrakció nem változott (78+/-19%, illetve 76+/-13%, n=3 mindkét kezelés esetében). Az angiotezin II kiváltott konstrikció a feszültségfüggő Ca2+ csatorna inhibítor nifedipin (10 mikroM) kezelésre sem változott (maximális konstrikció: 78 ± 19%, n=7).
Adataink szerint a humán vena saphena jelentős endogén ACE aktivitással rendelkezik. Az angiotenzin II kiváltott vazokostrikcióban egy PKC és Rho-kináz független, de Ca2+ érzékenyítésen keresztül megvalósuló folyamatot azonosítottunk. Ezen útvonal elemeinek azonosítása terápiás jelentőséggel bírhat.