Jelen munkánkban vizsgálni kívántuk a szisztémás lupus erythematosus eltérő klinikai sajátosságokat mutató formáit.
A vizsgálatba a DEOEC III. számú Belgyógyászati Klinika által gondozott 414 SLE-s beteg került bevonásra. A betegek adatait a tanulmány elején retrospektíven elemeztük, majd 5 éven keresztül prospektíven követtük a vizsgálatba bevont pácienseket. A tanulmány megkezdésekor és annak során a követési periódusban a betegek korábbi és aktuális szervi tüneteit, azok aktivitását és súlyosságát a nemzetközileg elfogadott BILAG index-szel jellemeztük. Egyszerűsítve a betegeket 4 fenotípusos csoportba soroltuk be: 1. a döntően bőrtüneteket mutató betegeket a mucocutan csoportba (n=111), 2. az ízületi és izom érintettséggel rendelkezőket a musculoskeletális csoportba (n=167), 3. a neurológaiai tünetekkel járó formát a neuro-pszichiátriai csoportba (n=27) soroltuk, a 4. csoport a lupus nephritises betegeket ölelte fel (n=109).
Az SLE egyéb szervi tünetei leggyakrabban a musculoskeletális csoportban fordultak elő. Szignifikánsan gyakoribb volt a serositis, carditis, alveolitis és a pulmonális fibrosis jelentkezése. Overlap szindróma is ebben a csoportban fordult elő leggyakrabban. Ezek közül elsőként Sjögren szindróma társulása volt észlelhető, majd ezt követte a rheumatoid arthritis előfordulása. A mucocutan csoportban két esetben észleltük limitált cutan scleroderma társulását. Antifoszfolipid szindróma a neuropszichiátriai csopotban jelentkezett leggyakrabban. Nukleoszoma elleni antitest a lupus nephritises csoportra volt jellemző. Jelen tanulmány eredményei azt igazolták, hogy a prospektív követési időszakban jelentkező fellobbanások során rendszerint a korábban érintett szervek tünetei aktiválódtak ismét.
Szisztémás lupus erythematosusban eltérő tulajdonságot mutató klinikai fenotípusok különíthetők el, amely sajátosságok a kórlefolyás során alapvetően nem változnak, a betegek korábbi szervi manifesztációi határozzák meg a későbbi aktivitásokat, szervi tüneteket, a lupus teljes klinikai lefolyása során. Jelen megfigyelések további megerősítést igényelnek hosszabb távú prospektív követés révén.