Az áramló vérből, az érsérülés helyén, az alvadék kiválása és a thrombus képződése közben különböző nyíróerők hatnak a különféle átmérőjű erekben. A thrombocyták adhéziója, aktivációja és aggregációja függ a nyíróerőktől. A thrombosis kutatások folyamán fontos feladat, hogy az in vivo körülmények között zajló folyamatokat in vitro modellezni tudjuk. A munka célja volt az Impact R (DiaMed, Svájc) eszközzel azt tesztelni, hogy adott áramlási sebesség mellett a thrombocyták milyen mértékben kötődnek az adhezív felszínhez. Adhezív felszínként a műanyag kamrák alját von Willebrand fehérjével vagy fibrinogénnel fedtük, a fibrinogén felszínt egyes mérésekhez thrombinnal is kezeltük. A kamrákban a LMWH-nal antikoagulált vért áramoltattuk állandó vagy változó áramlási sebeséggel (shear rate: 650/s vagy 500-, 750-, 1000-, 1500- és 2000/s) és a kitapadt thrombocyták mennyiségét totál protein mérése [Pierce (USA) BCA (biciclonic-acid) Protein Assay Kit] alapján határoztuk meg és miszroszkópos vizsgálat eredményéhez hasonlítottuk. A totál protein mérés thrombocytára specifikus savi foszfatázzal történő összehasonlítása folyamatban van. Eredmények. Fibrinogén felszínen a thrombocyták egyrétegű adhéziója a jellemző, a total protein mennyisége 53 ng/mm2 ±13 (n=4x20). Thrombinnal kezelt felszínen aggregáció is megfigyelhető, a protein mennyisége 55 ng/mm2 ±23 (n=5x20). Von Willebrand felszínen a protein mennyiség 34 ng/mm2 ±5 (n=2x20). A fibrinogen felszínen áramlásfüggő thrombocyta kitapadást nem igazol a protein mérés, a protein mennyisége 37-46 ng/mm2. 50 G/L alatt a vér thrombocyta száma és a fibrinogén felszínhez tapadt thrombocyták protein mennyisége között lineáris az összefüggés. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a totál protein mérés megfelelő módon kvantitálja a felszínre kitapadt thrombocyták mennyiségét, a felszínen képződött thrombus mennyisége arányos a felszínről leoldható protein mennyiségével, és az általunk használt kísérleti rendszer alkalmas a thrombusképződés in vitro modellezésére.