Problémafelvetés, célkitűzések: A csapos elhorgonyzású fogművek feladata, hogy retenciót biztosítsanak a fogpótlások számára. A gyakran alkalmazott, állandó konicitással rendelkező csapok az esetek egy részében kisebb-nagyobb pontatlanságot mutatnak. Az eltérés oka, hogy a felhasználásra kerülő gyökércsatornák gyakran koronális irányban növekvő konicitással rendelkeznek. Munkánk célja, hogy megvizsgáljuk, milyen hatással lehet a csapos fogművek pontatlansága retenciójukra. Bevezető kísérletünkben arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a felhasználni kívánt ragasztóanyag azonnali nyírószilárdsága milyen mértékben tér el a ragasztó végleges kötési reakció idejét követő kötéserejétől.
Anyag és módszer: 32 alsó metszőfogat 4 csoportra osztottuk. A fogak mindegyikét öntött csapokkal láttuk el. A minták felében a gyökerek újabb preparálással a csap illeszkedését pontatlanná tettük. A pontos és pontatlan mintákat újabb 2 csoportra osztottuk. A 4 csoport mintáit húzási tesztnek vetettük alá, hogy számszerűsítsük a csapok retencióját. Az első 2 csoport mérését a ragasztóanyag megszilárdulását követően 3 órával, a második 2 csoport mérését a ragasztóanyag megszilárdulását követően 36 órával végeztük.
Eredmények: Az 1. csoportba tartozó csapok (pontos, 3h utáni mérés) átlagosan 222 N (±45) maximális terhelésnél mozdultak ki. A 2. (pontatlan, 3 h utáni mérés) eredménye 287N (±62), a 3-é (pontos, 36 h utáni mérés) 407 N (±154), s a 4-é (pontatlan, 36 h utáni mérés) 317 N(±89) volt. Az 1. és 2. csoport eredményei között nincs szignifikáns különbség szemben a 3. és 4. csoportéival.
Megbeszélés: Az eredmények arra utalnak, hogy mind a klinikai felhasználás során, mind a kísérletünk további kivitelezése során érdemes a gyár által előírt 24 órás kötésidőt betartani, s ennek elsősorban a pontosan kivitelezett munkák esetén van jelentősége.