Bevezetés: Az akut pancreatitis gyakran előforduló betegség. Évenként 5 és 80 közötti új megbetegedés esik 100000 lakosra, és ez a szám az utóbbi években növekedést mutat a különböző tanulmányok szerint. A két fő etiológiai faktor az alkohol és az epekövesség. Az alkoholos eredetű hasnyálmirigy gyulladás a férfiak körében, a biliaris pancreatitis a nők körében gyakoribb.
Betegek és módszer: A szerzők a DEOEC Sebészeti Intézetben 2004. január 1. és 2009. szeptember 30. között súlyos akut pancreatitis miatt kezelt betegek adatait elemezik. A súlyos akut pancreatitis műtéti kezelésének indikációs körét vizsgálták. A vizsgált időszakban 359 beteget kezeltek akut pancreatitissel, ebből 266 esetet minősítettek súlyosnak (Ranson, APACHE II).
Eredmények: A 266 esetből 134 beteg került operációra, ebből 25 epeköves betegnél a pancreatitis szanálódása után egy ülésben elektív cholecystectomia történt. A műtéti indikáció leggyakrabban akut hasi kórkép, szeptikus szövődmény (sepsis, szeptikus necrosis) és romló általános állapot volt. A reoperációt tekintve 43 betegnél összesen 106 reoperáció történt, a reoperációk száma 1 és 7 közötti volt. A leggyakoribb indikációt itt a szeptikus szövődmény, epecsorgás jelentette. A primer műtét 35 esetben a betegség kezdetétől számított 14. nap után történt, míg 74 esetben a korai időszakban. A halálozás a korai műtéteket követően 35,1%-os, míg a másik csoportban 28,5%-os volt. Összességében a 266 súlyos eset közül 45 (16,9%) beteget veszítettünk el, ebből 9 beteg nem került operációra. A halált okozó szövődmények közül a leggyakoribbak a MOF, SIRS és a sepsis voltak.
Következtetések: A korai időszakban végzett műtétek magas mortalitása és morbiditása miatt, a súlyos pancreatitis műtéti kezelése az utóbbi évtizedek tapasztalatának megfelelően lehetőség szerint minél későbbi időpontban javasolt. Az acut pancreatitis kezelése ezért interdiszciplináris feladat, ahol a sebész, az intenzív terápiás szakorvos, a belgyógyász és radiológus konszenzusa szükséges.