Alfa-melanocyta stimuláló hormon hatásának vizsgálata Caco-2 gyulladásos bélhám modellen

A vékonybél epithel sejtjei hozzájárulnak a bél immunrendszerének működéséhez, a mucosa védelméhez, és a barrier funkció biztosításához. Az immunsejtek gyulladásos mediátorokat szekretálnak, amelyek által az epithel sejtréteg permeabilitása és szekréciós tevékenysége tovább fokozódik, vagy gyengül a gyulladásos folyamat során. A gyulladás modellezésére in vitro Caco-2 bélhám modellt használtunk, melyen IL-1β és TNF-α citokinekkel indukáltuk a gyulladásos állapotot.
Az alfa-melanocyta stimuláló hormon gyulladás moduláló hatása már ismert, különböző endothel sejteken igazolták. Kísérleteinkben először immunfluoreszcens festéssel, konfokális mikroszkóppal igazoltuk a Caco-2 bélhám sejtek felszínén jelenlevő MC-1R receptorok lokalizációját.
Az eredményeink alapján apikális és bazális αMSH kezelést alkalmaztunk és figyeltük a transzepitheliális elektromos ellenállás (TEER) értékek változását, illetve az NF-κB szignálútvonalra, és az IL-6, IL-8 citokin termelésre kifejtett hatásait. Az NF-κB két alegységből (p50 + p65) áll, inaktív formában a citoplazmában lokalizálódik, majd gyulladásos mediátor hatására a p65 alegység transzlokálódik a sejtmagba, ahol különböző gének transzkripcióját indítja el. Az alegység immunfluoreszcens jelölésével vizsgáltuk az αMSH gyulladáscsökkentő hatását. Áramlási citométer segítségével mértük a citokin termelésre kifejtett hatását, Cytometric Bead Array kit alkalmazásával. Citokin kezelést követően a sejtréteg integritásának csökkenését tapasztaltuk a TEER értékek csökkenése, illetve a junkcionális fehérjék immunfluoreszcens festése alapján. A citokin kezelést követő αMSH kezelés koncentrációfüggő módon mérsékelte a TEER érték csökkenését, ezt a tight junction fehérjék immunfluoreszcens festése is megerősítette. Az αMSH gyulladáscsökkentő hatását az NF-κB p65 alegység transzlokációjának vizsgálata során, illetve az IL-6, IL-8 citokinek koncentrációjának változása alapján is megfigyeltük. A gyulladáscsökkentő hatást így a szignálútvonalak és funkcionális fehérjék szintjén is igazolni tudtuk.