Tetraetilén-glikol láncal konjugált izoindol származékok képzése teikoplaninból

A glikopeptid típusú antibiotikumokat (pl. vankomicin, teikoplanin) az 1950-es évek óta alkalmazzák kizárólag Gram-pozitív baktériumok okozta enterális, húgyúti, alsó légúti, bőr és más lágyrész infekciók kezelésére. Ám az 1980-as évektől kezdődően a glikopeptid antibiotikumokkal szemben rezisztens Staphylococcus és Enterococcus törzsek megjelenése egyre nehezíti a fertőző betegségek gyógyszeres kezelését, így a küzdelem a rezisztencia ilyen típusai ellen a mai napig is fontos tárgyát képezi a gyógyszerkutatásnak.
Tanszékünk korábbi kutatási eredményei igazolták, hogy a teikoplanin részleges deglikozilezésével előállított ún. pszeudoaglikon származék továbbalakításával olyan izoindol ill. benzizoindol félszintetikus származékok állíthatóak elő, melyekhez tioéter kötéssel különféle szénhidrát és biogén vegyületek kapcsolódnak. Ezek a vegyületek nagy antibakteriális hatást aktivitással rendelkeznek a rezisztens baktérium törzsekkel szemben.
Munkánk során hét hasonló teikoplanin izoindol ill. benzizoindol származékot állítottunk elő, melyhez tioéter kötéssel tetraetilénglikolt (TEG), valamint annak biogén vegyületekkel képzett módosulatait kapcsoltuk. Az eddig rendelkezésünkre álló antibakteriális teszteredményeink azt mutatják, hogy az új félszintetikus teikoplanin származékaink, feltételezhetően kiegyensúlyozottabb polaritásuk és potenciálisan új H-híd képző képességük révén számottevő aktivitást gyakorolnak a glikopeptid-rezisztens baktérium törzsekkel szemben. Kiemelendő, hogy a vegyületek nagyon hatásosak a biofilm képző Staphylococcus epidermidis törzzsel szemben, mely értelmezésünk szerint szintén a heptapeptid vázhoz csatolt kiegyensúlyozott polaritású TEG lánc hatásmechanizmusban való részvételének, a biofilm anyagát képező biopolimer mátrix megbontásának köszönhető.
Az újonnan szintetizált vegyületek fizikai tulajdonságait, szerkezetük és tisztaságuk ellenőrzését nagyterű magmágneses spekstroszkópia (NMR) mérésekkel, MALDI-TOF tömegspektrometriával és modern folyadékkromatográfiás módszerekkel (HPLC) igazoltuk.