Betegség-specifikus autoantitestek és a myositis kapcsolata

A polymyositis (PM) és a dermatomyositis (DM) az idiopáthiás inflammatorikus myopáthiák (IIM) közé tartozó szisztémás autoimmun betegségek. Közös jellemzőjük a harántcsíkolt izomzat immunmediált gyulladása, amely progresszív izomgyengeség kialakulásához vezet.
Vizsgálatunk során a DEOEC Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológia Tanszék Myositis szakrendelése által gondozott 50 PM/DM-es beteg adatait dolgoztuk fel. Kutatásunk célja az volt, hogy az 1975-től érvényben lévő, Peter és Bohan által kidolgozott klinikopatológiai klasszifikáció figyelembevétele mellett további szerológia csoportosítást végezzünk pácienseink körében. Ezen alcsoportok közös jellemzője a myositis-specifikus autoantitest (MSA) pozitivitás, mely az általunk vizsgált 50 beteg közül 27-ben volt fellelhető.
Kutatásunk során vizsgáltuk a betegség-specifikus autoantitesttel rendelkező páciensek várható kórlefolyását, szükséges terápiáját, különös tekintettel a gold standardként használt szteroid mellett alkalmazott másodvonalbeli, DMARD szerek szükségességére. Továbbá retrospektív módon feltérképeztük, hogy a három leggyakoribb MSA valamelyikével (anti- JO-1, anti-MI-2, anti-SRP) rendelkező betegeinknél, az antitestnek megfelelő szerológiai alcsoportra jellemző tünetek jelentkeztek-e.
Eredményeink alapján a 27 MSA pozitív páciens közül összesen 6 esetben volt elegendő a szteroid önálló alkalmazása, 21 esetben másodvonalbeli terápiás szereket kellett bevetni a gyógyításra. Kórlefolyásukat tekintve a betegek egyharmada monofázisos, kétharmaduk viszont polifázisos vagy krónikus betegség lefolyással rendelkezett. A három leggyakoribb MSA valamelyikével rendelkező pácienseinknél, az adott szerológiai alcsoportnak megfelelő tünetek jelentkeztek.
Tudományos kutatásunk bebizonyította a myositis-alcsoportok elkülönítésének jelentőségét, mely a pácienssel való első találkozás során levett vérminta szerológiai vizsgálatán alapul. Ezen klasszifikáció lehetőséget teremt arra, hogy az MSA pozitív betegek, az alcsoportoknak megfelelő terápiában és vizsgálati protokollban részesüljenek, esetlegesen az invazív izombiopsziát is mellőzve.