Lakossági attitűd vizsgálata a diabétesz szűréssel kapcsolatban

A Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) Diabétesz Atlaszának 2013-as adatai szerint a világon körülbelül 382 millióan szenvednek cukorbetegségben, számuk minden országban növekedést mutat.
A cukorbetegség hazánkban is egyre nagyobb gyakorisággal fordul elő, a szövődmények elkerülése érdekében a megfelelő életminőség megtartása mellett kiemelt jelentőségű a szűrővizsgálatokon való részvétel és ennek hangsúlyozása.
Vizsgálatunk alapjául az Európai Lakossági Egészségfelmérés 2009-ben gyűjtött adatai szolgáltak. Célunk volt felmérni a populáció attitűdjét a diabétesz szűrését illetően, meghatározni annak elősegítését vagy elmaradását befolyásoló tényezőket. Egyváltozós logisztikus regressziós elemzések segítségével írtuk le a kapcsolatot az egyes potenciális befolyásoló hatások és a diabétesz szűrés igénybevétele közt. A diabétesz szűrés igénybevételére ható tényezőket a lehetséges befolyásoló összetevőket tartalmazó többváltozós logisztikus regressziós elemzés segítségével határoztuk meg.
A 45 évesnél idősebb, nem cukorbeteg csoportban a szűrésben való részvétel hiánya szempontjából kockázatnövelő faktornak mutatkozott az özvegység (EH-együtt élő házasok=0,64; p=0,005) és a háziorvossal való éves találkozás elmulasztása (EH-1 éven belüli találkozás=0,13; p<0,001). A középfokú érettségivel nem (EH-legfeljebb 8 általános=1,5; p=0,012) és az érettségivel rendelkezők (EH-legfeljebb 8 általános=1,51; p=0,013) nagyobb eséllyel jelentek meg a szűrővizsgálatokon, mint a legfeljebb nyolc általánossal végzettek. A krónikus megbetegedésben szenvedők hasonlóan magasabb valószínűséggel vesznek részt a szűrővizsgálatokon (EH-krónikus betegséggel nem rendelkezők=1,94; p=0,001), mint a krónikus betegséggel nem rendelkezők. A diabetes mellitussal nem rendelkező 20-44 éves korcsoport tagjainál a szűrővizsgálat elmaradása szempontjából kockázatnövelő tényezőnek mutatkozott a dél-dunántúli (EH-Közép-Magyarország=0,45; p=0,038) és az észak–alföldi lakóhely (EH-Közép-Magyarország=0,44; p=0,016) Közép-Magyarországhoz képest.
Eredményeink alapján elmondható, hogy az intervenciós programoknak a krónikus betegségben szenvedőket és a háziorvosi ellátástól távol maradóakat kellene megcélozni.
TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0031