Az intraventricularis/periventricularis vérzés (IVH/PVH) és a következményes posthaemorrhagiás hydrocephalus (PHH) a leggyakoribb koraszülött-betegségek közé tartoznak. A germinalis matrixot érintik, mely egy gazdagon erezett, ideg- és gliasejt-prekurzorokkal teli réteg a fejlődő agyban. Koraszülöttek esetében kevés eredménnyel rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen szerepet játszik a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) az IVH/PVH pathomechanizmusában.
Vizsgálatunk célja, hogy megállapítsuk, IVH-n átesett koraszülöttek esetében van-e prediktív értéke az liquorban mért VEGF-szinteknek a későbbi neurológiai státuszra vonatkozóan.
A Debreceni Egyetem országos gyermekidegsebészeti centrum, így halmozottan fordulnak elő a Gyermekgyógyászati Intézet Neonatológiai és Gyermek Idegsebészeti Osztályán a PHH-s, illetve III-IV. stádiumú IVH/PVH-s koraszülöttek. Az osztályon 2009.06.11-2011.10.10. között kezelt betegek (47 fő) liquormintáiból a DEOEC Vaszkuláris Biológiai Kutató Laboratóriumában, ELISA-val mért VEGF-szinteket használtuk fel. Vizsgálatunk során a 24-32. gestatiós hét között született, III. stádiumú IVH-n átesett koraszülöttek (13 fő) VEGF-értékeit vetettük össze a korrigált 2 éves kori neurológiai státuszukkal. A vizsgálatból kizárásra kerültek: a 32. gestatiós hét után születettek (8 fő); a IV. stádiumú IVH-n átesett betegek (16 fő); akiknél egyéb, a neurológiai kimenetelt befolyásoló történés zajlott (3 fő); akik korrigált 2 éves koruk előtt elhunytak (6 fő); illetve, aki eredményeihez nem sikerült hozzájutnunk (1 fő).
A vizsgálati eredmények alapján a súlyos fokú maradványtünetekkel rendelkező gyermekek (6 fő) liquor VEGF-szintje többnyire magasabb, mint a közepes (1 fő) vagy enyhe (2 fő) maradványtünetekkel rendelkező, illetve egészséges (4 fő) gyermekeké. Elmondható továbbá, hogy a VEGF-szintek az idő múlásával folyamatos csökkenést mutatnak. Az alacsony esetszám ellenére eredményeink alapján felmerül, hogy a VEGF esetleg prediktív tényezőként szerepelhet a koraszülöttek IVH-jának és PHH-jának alakulásában.
A vizsgálat a TÁMOP-4.2.2. A-11/1/KONV-2012-0045 hivatkozási számú támogatással valósult meg.