Alexitímia és maladaptív sémák vizsgálata asztmások és egészségesek körében

.Az asztma betegség kialakulásának háttere még nem teljesen tisztázott. 2014-ben 300 millió embert érintett a világon, s ez a szám növekszik; ráadásul az asztmás betegek 10%-a a refrakter asztma csoportjába sorolható, ahol a tünetek súlyosabbak, és a konvencionális szteroid terápiára az elvárásnál kevésbé reagálnak. Ezért fontos volna a rizikótényezők és összefüggések kutatása, illetve más megközelítésű gyógymódok vizsgálata.
Különösen felderítetlen terület az asztma pszichés háttere. Pályamunkám célja, hogy az asztma betegség és az alexitímia, valamint a maladaptív sémák jelenléte közötti összefüggést vizsgálja.
Kutatásom során 20 tagú asztmás és 20 tagú kontrollcsoportot mértem fel a magyar nyelvű, 20 elemű Torontói Alexitímia Skála (TAS-20), és a magyar Young-féle séma kérdőív segítségével. Az asztmás csoportban 4 valószínű és 1 biztosan alexitímiás, míg az egészséges csoportban 1 valószínű és 1 biztosan alexitímiás személy jelenlétére derült fény. A Young-féle séma kérdőív az asztmás csoport 20 tagjában a 19 séma közül 7 féle, összesen 23 maladaptív séma jelenlétét mutatta, míg a kontrollcsoportban 4 féle, összesen 16 séma jelenléte igazolódott. Ezt követően kétmintás Student t-próba segítségével hasonlítottam össze az asztmás és a kontroll csoport pontértékeit kategóriánként. P=0,05 szignifikancia szintet megadva alexitímia tekintetében szignifikáns eltérés volt látható az Érzelmek azonosításának nehézsége faktorban (p=0.02358) - az asztmás csoport magasabb pontértékeket mutatott. A maladaptív sémákat illetően egy kategóriában, a Bizalmatlanság-Abúzus sémában bizonyult szignifikánsnak az asztmás és a kontrollcsoport eltérése (p= 0.04106); az Önfeláldozás séma esetén az eltérés közel szignifikáns (p=0.05082).
Bár a vizsgálat alacsony elemszámú, több korábbi vizsgálat eredményeit erősíti, melyek szerint az asztma összefüggést mutat maladaptív sémák jelenlétével és magasabb alexitímiával. Ez aláhúzza a pszichés segítségnyújtás jelentőségét a betegségben. Érdemes volna további magyar kutatások végzése nagyobb populációkban, esetleg vizsgálva az időbeliséget, a nemek különbségeit, és pszichoterápia alkalmazásának eredményességét is.