Tanulmányunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a DEOEC fekvőbeteg osztályokon felhasznált antibiotikumok mennyisége és a fekvőbetegekből izolált Staphylococcus aureus törzsek antibiotikum érzékenysége közötti összefüggést.
A gyógyszerfogyasztási adatokat az Egyetemi Gyógyszertártól kaptuk és a 100 ágy-napra jutó definiált napi dózisok számával fejeztük ki. Az antibiotikum érzékenységi vizsgálatokat a DEOEC Bakteriológiai Laboratóriumában végezték, a S. aureus esetében az oxacillin, erithromycin, vancomycin és moxifloxacin érzékenységet vizsgáltuk.
Az összes antibiotikum fogyasztás ingadozó volt (28,2-41,3 DDD/100 ágy-nap), a három utóbbi évben azonban növekedni kezdett. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszercsoport a béta-laktámok, a 8 év alatt fogyasztásuk összességében nem változott (24,0 vs. 23,0 DDD/100 ágy-nap); 2002-ben egy negatív csúcsot észleltünk (16,0 DDD/100 ágy-nap). A makrolid felhasználás évről évre változott, 0,6 és 5,1 DDD/100 ágy-nap között. A kinolonok és a glikopeptidek tekintetében folyamatos növekedés látszik (4,6-6,9 illetve 0,2-0,6 DDD/100 ágy-nap).
A methicillin rezisztens S. aureus (MRSA) aránya négyszeresére nőtt (3,7% vs. 15,2%). 2008-ra az MRSA 100%-ban erythromycin rezisztenssé vált, de a methicillin érzékeny (MSSA) izolátumok között is jelentősen csökkent az erythromycin érzékenység (87,6% vs. 75,6%). MSSA esetén a moxifloxacin érzékenység stabil maradt (98,0% vs. 97,5%), MRSA esetén a moxifloxacin hatékonysága 39,1%-kal esett (2008-ban csak 29,7% volt érzékeny).
Míg az MSSA ellen a vancomycin továbbra is 100%-ban hatékony, az MRSA esetén a megjelentek az első csökkent vancomycin érzékenységű törzsek (89,1% érzékeny).
Az MSSA törzsek érzékenysége csak az makrolidokkal szemben csökkent számottevően, viszont jelentősen nőtt az MRSA törzsek aránya. A kórházi eredetű MRSA törzsek érzékenysége a vizsgált időszakban folyamatosan csökkent. A fluorokinolon használat a moxifloxacin érzékenység csökkenéséhez vezetett, míg a glikopeptid fogyás növekedésével összefüggésben megjelentek a mérsékelten érzékeny törzsek, így a vancomycin terápia hatékonysága is veszélyben van.