A szívbetegségek megelőzése kiemelten fontos népegészségügyi feladat, ezt a kiváltó rizikótényezők felismerése és kedvező befolyásolása segítheti. A rizikószűrések morbiditásra és mortalitásra gyakorolt hatása azonban nagymértékben az egyén motivációjának függvénye.
A „Szív- érrendszeri betegségek prevenciós programja” (SZÉP) fokozhatja az egyéni motivációt, mert nem csak értékeli a rizikóállapotot, megjeleníti a várható betegségkockázatot, de összehasonlítja azt az átlagos kockázattal és bemutatja a rizikócsökkentés várható kedvező hatását is.
Munkám során a SZÉP digitalizált kockázatbecslési eljárás alkalmazásával kívántam tapasztalatot szerezni. Arra kerestem választ, hogy a programnak van-e hosszabb távon haszna. A szűrés, az ott adott orvosi tanács, eredményez-e rizikószint csökkenést, van-e motiváló hatása.
Egy falusi közösségben 2008-ban és 2009-ben 76, illetve 68 résztvevővel a program alkalmazásával szűrővizsgálat történt, az utóbbiban személyesen részt vettem. A második szűrővizsgálat résztvevői közül 14 személy az előző évben is részt vett a szűrésben. Esetükben összehasonlítottam a két szűrővizsgálat eredményeit. Összehasonlítottam egy cukorbeteg-klub 21 tagjának ismételt szűrővizsgálatának eredményeit, egy életmódprogram hatásának lemérésére. Vizsgáltam továbbá egy szóbeli tanácsadást alkalmazó üzemorvosi szűrésen részt vett 10 fő rizikóstátuszának 1 éves változását is.
Mindhárom csoportban hiányosak voltak az egyéni kockázatra, a várható hatásra vonatkozó ismeretek. A falusi szűrés után csak minimális változás következett be. A menedzserek többségének már jelentős betegségkockázata van, és egy év után ez mindenkinél „rosszabbodott”. Látványos változás a cukorbetegek körében történt, a korábban cukorbetegségre orientált gondozás „komplexszé” vált, a rizikóállapot jelentősen javult.
A SZÉP program távlatilag akkor hatásos, ha azt orvosi tanácsadás, gondozás, motiválás támogatja. Ennek hiányában a hagyományos komplex szűrés hatástalan.