A fizioterápia fontos szerepet játszik a szívműtéten átesett betegek rehabilitációjában. Aorta billentyű beültetésen (AVR, n=5), ill. coronaria bypass műtéten (CABG, n=5) átesett betegek rehabilitációját követtem nyomon a műtétet követő 1. naptól a hazabocsátás napjáig. Feltételeztem, hogy a CABG műtéten átesett betegek rövidebb idő alatt, eredményesebben rehabilitálhatók, mint az AVR műtöttek.
Vizsgálataim már a preoperatív szakban elkezdődtek (betegoktatás, anamnesztikus adatok, keringési alapparaméterek rögzítése). Műtét utáni 1. naptól a hazabocsátás napjáig egyénre szabott gyógytornakezelést, légzőtornát, vénás tornát, expektorációt, masszázst alkalmaztam. Torna előtt, közben és utána mértem a pulzust, a vérnyomást, az oxigénszaturációt (SpO2) ill. a mellkaskitéréseket. A teljesítőképességet 6 perces sétateszttel és lépcsőteszttel ellenőriztem. Borg és fájdalomskálán mértem fel a betegek szubjektív véleményét a torna nehézségéről és a közben esetlegesen jelentkező mellkasi fájdalomról.
Műtét után a nyugalmi pulzusszám mindkét csoportban magasabb volt, mint műtét előtt. A torna alatt a pulzusszám a protokollnak megfelelően változott. A systolés és a diastolés vérnyomás a CABG csoportnál emelkedett, míg az AVR csoportban a systolés érték kevésbé nőtt, a diastolés pedig csökkent. A CABG csoport tagjai teljesítették jobb eredménnyel a 6 perces sétatesztet. Az SpO2 a légzőtorna hatására mindkét csoportban emelkedett, de a CABG csoportban nagyobb mértékben. A CABG csoportban a mellkaskitérés a posztoperatív 1. napon mért 1,6 cm-es átlagértékről a 6. napra 2,3 cm-re nőtt, az AVR csoportban jelentősen nem változott. A torna által kiváltott fájdalomérzetet 10-es skálán a CABG csoport átlagosan 1,8-as erősségűnek jelezte, szemben az AVR csoport 2,8-as értékével. Az AVR műtöttek nehezebbnek érezték a tornát (Borg skálán 11 vs. 12).
Eredményeink azt mutatják, hogy a rehabilitáció mindkét betegcsoportnál biztonságos és eredményes, de a javulás eltérő mértékű.