A szociális-gazdasági státusz nagymértékben befolyásolja, a 2-es típusú diabetes mellitus lefolyását. Alacsony státuszú betegek nagyobb részben igénylik a magasabb fokú glicaemiás kontrollt, esetükben a betegség prognózisa rosszabb, mint a magasabb státuszban élő társaiké. A vizsgálatunk célja, a szociális gazdasági státusznak a diabetes progressziójára gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Kimeneteli változónk a progresszió stádiuma volt, míg az expozíciók a következő tényezők voltak: az egy főre jutó havi nettó jövedelem, a nem, a kor, a foglalkozás és az egy háztartásban élő személyek száma. A forráspopulációt a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Programban (HMAP) résztvevő 11 megye háziorvosi praxisainak 35 éves és annál idősebb 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegei jelentették. A minta tervezett elemszáma 1500 fő volt, a vizsgálatot 2008-ban kezdtük. Önkitöltős kérdőív segítségével mértük fel a szociális-gazdasági státuszt, míg az ellátás módját az orvos által kitöltött adatlapok tartalmazták. A kapott adatokat az Intercooled STATA 9.2 statisztikai programmal dolgoztuk fel. A diabetes progresszióját három stádiumra osztottuk a kezelés alapján. A három ellátási stádiumban a betegek megoszlása a következőképpen alakult: 1. csak diétás tanács: 283 fő (20.14%), 2. orális antidiabetikus terápia: 946 fő (67,33%), 3. inzulinkezelés /és orális antidiabetikus terápia/: 176 fő (12.53%). Logisztikus regressziós elemzésünk alapján egy indikátor mutatott szignifikáns eredményt: az iskolai végzettség, melynek esélyhányadosa (EH): 0.89 volt (95% megbízhatósági tartomány (MT): 0.79-0.99). Eredményünk a nettó egy főre jutó havi jövedelemre, a nemre, az életkorra, a foglalkozásra valamint a társas támogatottságra korrigált. Eredményeink alapján a szociális-gazdasági státusz, hatással van a diabetes lefolyására. A legalacsonyabbtól a legmagasabb státusz felé haladva, a diétás tanácsot kapó egyének részaránya növekszik, míg az orális antidiabetikus és inzulinterápiában részesülők részaránya csökken.