Az aminoglikozidok széles körben használt antibiotikumok, de használatukat a rezisztencia terjedése egyre inkább korlátozza. A munkám célja aminoglikozid modifikáló enzimeket kódoló gének kimutatása volt klinikai mintákból származó Escherichia coli izolátumokban.
Az E. coli-ban leggyakrabban előforduló öt modifikáló enzimet, két acetilázt (aac(3’)-IIa, aac(6’)-Ib), két nukleotidil-transzferázt (ant(2”)-Ia, ant(3”)-Ia) és egy foszforilázt (aph(3’)-Ia) kódoló gén jelenlétét 127, 2005 és 2007 között gyűjtött izolátumban vizsgáltuk. Ezek közül 37 az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) által gyűjtött ESBL pozitív izolátum, a többi 90 a DEOEC I. Sebészeti Klinikájáról származó izolátum volt. Az antibiotikum rezisztencia adatok rendelkezésünkre álltak. A gének kimutatása irodalmi PCR módszerekkel történt, az eredményeket szekvenálással erősítettük meg.
A 37 OEK izolátum esetén az aac(3’)-IIa gén a minták 33,4%-ában, az aph(3’)-Ia 10,8%-ában, az ant(3”)-Ia 21,6%-ában, az ant(2”)-Ia a minták 5,4%-ában, aac(6’)-Ib 27%-ában volt kimutatható. Legalább egy gént az izolátumok 67,6%-a, egyszerre több gént pedig 24,3%-a hordozott. Három esetben a rezisztencia hátterében nem vizsgált gén állhatott, míg a génkimutatás 11 esetben jelzett fals érzékeny eredményeket.
A debreceni 90 izolátum közül az aac(3’)-IIa gén 8,9%-ban, aph(3’)-Ia 17,8%-ban, ant(3”)-Ia 23,4%-ban, ant(2”)-Ia 4,5%-ban, aac(6’)-Ib 9,3%-ban volt kimutatható. Legalább egy gént az izolátumok 51,1%-a, egyidejűleg több gént pedig 11,1%-a hordozott. Hat esetben a rezisztencia hátterében nem vizsgált gén állhatott, míg a génkimutatás 11 esetben mutatott ki fals érzékeny eredményeket.
Az OEK izolátumai esetén az aac(3’)-IIa, míg a DEOEC izolátumok között az ant(3”)-Ia gén fordult elő leggyakrabban. Bár az ant(3”)-Ia és a aph(3’)-Ia a klinikumban ritkán alkalmazott szerekkel szemben (streptomycin illetve kanamycin) biztosít rezisztenciát, a gének prevalenciája mégis magas maradt. A rezisztencia fennmaradására tehát hosszú távon is számítani kell.
A génkimutatás eredményei alapján a hagyományos érzékenységi vizsgálat több esetben nem jelezte a rezisztenciát, ez különösen az amikacin rezisztencia esetében volt problémás.