Az extrém értetlen koraszülöttek túlélése mellett, nagyon fontos életminőségük alakulása, melyet alapvetően befolyásol a látás. A gyermekkori maradandó nagyfokú látássérülés és vakság egyik leggyakoribb oka a retinopathia prematurorum. A koraszülött retinopathia kialakulása sok esetben nem előzhető meg, a látás megőrzésében kiemelkedően fontos a korszerű szűrési és kezelési protokoll alkalmazása, valamint a hosszú távú gondozás (az élet első 20 éve). Ezért tűztük ki célul, a ROP előfordulásának, súlyosságának és kialakulásában közrejátszó rizikófaktorok, valamint a kezelés eredményeinek felmérését. 285 hazaadott, 2002-2008 között osztályunkon ápolt, 1000 gramm születési súly alatti koraszülött kórtörténetét tekintettük át. 500 gramm születési súly alattiakban a ROP előfordulása 70%, súlyos (III., IV., V. st.) ROP 40%-ban fordult elő, közülük 11%, 3 koraszülött mindkét szemére vak. 500-750 gramm születési súlyú újszülöttek 35% szenvedett a koraszülöttek retinopathiájában, köztük a ROP 16% volt súlyos fokú, 1 koraszülött vakult meg. 750-1000 grammos koraszülöttek között már csak 7,8 %-os a ROP előfordulása, 2%-nak volt súlyos a betegsége, egyikük sem vakult meg. 1000 gramm születési súly felett a vizsgált időszakban, osztályunkon, súlyos, kezelést igénylő ROP nem fordult elő. A retinopathia kialakulására és súlyosságának mértékére hajlamosító tényezők közül, vizsgáltuk a koraszülött érettségét, születési súlyát, az első élethéten a kapilláris pC02 és laktát szint alakulását, gépi lélegeztetés hosszát, 30%-nál több oxigén adásának hosszát, iu. infectio meglétét, az igényelt transfusiok számát. Statisztikai elemzés alapján megállapítható, hogy a ROP kialakulásában és súlyosságának mértékében az extrém éretlenség a legfőbb kockázati tényező. A retinopathia kialakulását kevésbé befolyásolják a perinatalis időszak különböző eseményei.