Bevezetés: a krónikus vesebetegek művesekezeléséhez társuló egyik legjelentősebb kórkép a secunder hyperparathyreosis. A renális funkció csökkenése hyperphosphataemiat okoz, ami a calcitirol szintézis gátláshoz, hypocalcaemiához és a mellékpajzsmirigyek túlműködéséhez vezet. A hyperfunctiós mirigyek szövettani elváltozását a hyperplasiák illetve ezek talaján kialakuló adenomák jelentik. A gyógyszeres kezelés drága és nem mindig eredményes, ilyenkor kerül előtérbe a subtotalis parathyreoidectomia, ami az egyik lebeny felének a megtartását jelenti a többi eltávolítása mellett.
Célkitűzés: mellékpajzsmirigy scintigraphiával megtalálni a megtartandó lebenyt, melyben a hisztológiai elváltozás még kezdeti stádiumban van.
Módszer, betegek: parathyreoidectomia előtt Tc-99m MIBI – pertechnetát szubtrakciós mellékpajzsmirigy scintigraphiát végeztünk. A kivonáshoz referencia-területként normál pajzsmirigy-területet, teljes pajzsmirigyet vagy 1-1 lebenyt használtunk. A mellékpazsmirigy-lebenyeknek megfelelően meghatároztuk az egy pixelre eső átlagos beütésszámot, amit azután összevettetünk a szövettani leletekkel.
Eredmény: 36 beteget vizsgálva a különbségképen legkevésbé aktív lebeny mindössze egy esetben bizonyult adenomának, így a módszer 97%-ban pontosan választotta ki a megtartandó lebenyt. 10-es átlagos pixelenkénti beütésszámnál határt húzva az adenomásan átalakult mellékpajzsmirigy kimutatása összességében 47%-os szenzitivitással, 100%-os specificitással 67%-os NPV-vel és 100%-os PPV-vel történt. Amennyiben a műtét előtt két hónapnál régebben vizsgált betegeket kizártuk a szenzitivitás és a NPV is 77%-ra javult. A feldolgozás során referencia-területként a normál pajzsmirigy-szövet használata bizonyult a legpontosabbnak.
Következtetés: scintigraphiával preoperatíve nagy pontossággal meghatározható a megtartandó lebeny. A vizsgálatot röviddel a műtét előtt érdemes elvégezni és feldolgozás során referenciaként normál pajzsmirigyet célszerű választani.