A coeliákia (glutén-szenzitív enteropátia) - hétköznapi nevén lisztérzékenység - a vékonybél leggyakoribb krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége, melyet genetikailag fogékony egyénekben az étkezéssel bevitt glutén autoimmun mechanizmussal idéz elő. A betegség családi halmozódást mutat, (a betegek gyermekei 20-30%-ban érintettek). A betegek 95%-ára a HLA-DQ2, a fennmaradó esetek nagy részére pedig a HLA-DQ8 fehérje jellemző, mely szükséges, de nem elégséges feltétele a betegség kialakulásának. A magyar populációban a DQ2 hordozás 25-30%-ban fordul elő, ezért feltehetően más, egyelőre ismeretlen gén(ek) is részt vesz(nek) az antigénprezentáció és az immunválasz kialakításában.
Vizsgálatainkban coeliakiás családok újszülöttjeinél HLA-DQ tipizálást végeztünk és a köldökzsinórból endotél- (HUVEC), epitél- és izom- jellegű sejteket izoláltunk. A sejttípusok karakterizálását immunocitokémiai festés segítségével végeztük (von Willebrand-faktor, citokeratin-19, simaizom aktin). Az izolált sejteket prospektív módon, az antigén-inger előtt vizsgáltuk sejtszintű eltérések keresésére (proliferáció, migráció). A tenyésztés során észleltük, hogy egyes HUVEC és izomsejt vonalak letapadási tulajdonságai sérültek, ebből kiindulva különböző FBS-koncentrációjú médiumok mellett vizsgáltuk a sejtadhéziót és –növekedést.
A migrációs kísérletekben azonos idő alatt a kereskedelmi HUVEC sejtekhez képest 89% vándorolt azonos távolságra a normál sejtekből, a magas rizikófaktorú (DQ2-homozigóta) sejtekből 14-52%, az alacsony rizikófaktorú sejtekből pedig 12%. Összességében megállapítható, hogy a változó FBS-koncentráció nem befolyásolja jelentősen a sejtek letapadását, illetve növekedését.
Jelenleg 77 coeliákia-rizikófaktorú és 12 kontroll sejtvonalunk van. A jövőben a coeliákiában szintén központi szerepet játszó epitél-barriereket szeretnénk vizsgálni a sejtvonalaink segítségével.