A protein kináz C rendszer szerepe a TRPC6 ioncsatorna működésének szabályozásában egér és humán podocytákon

A tranziens receptor potenciál (TRP) fehérjék „klasszikus” alcsaládjába tartozó TRPC6 egy főként kalciumra permeábilis kationcsatorna. Számos irodalmi adat utal arra, hogy a TRPC6 „gain-of-function” mutációi, illetve „szerzett” túlműködése nephrosis szindrómához vezethetnek, ezért jelen munkánk során a csatorna működését szabályozó jelátviteli mechanizmusok felderítése volt a célunk.
Elsőként számos, a podocytopathia kialakulásában szerepet játszó lehetséges szignalizációs útvonalat vizsgáltunk. Megállapítottuk, hogy ezek közül a protein kináz C (PKC) rendszer tagjait direkt vagy indirekt módon aktiváló anyagokkal (arachidonsav, ATP és phorbol-12-miristate-13-acetate [PMA]) végzett előkezelések csökkentették a TRPC6 specifikus agonista 1-Oleoyl-2-Acetyl-sn-Glycerol (OAG) által kiváltható intracelluláris Ca2+-szint-emelkedést (Ca-imaging, Fluo 4-AM).
A PKC rendszer szerepét tovább vizsgálva többféle módszerrel (Western blot, Q-PCR) igazoltuk, hogy számos izoenzim expresszálódik a podocytákon; ezek közül a „klasszikus” alcsoportba tartozó alfa, a „novel” delta és az „atípusos” zéta izoformák kifejeződése volt domináns. Kimutattuk továbbá, hogy a „klasszikus” és „novel” PKC izoformákat aktiváló PMA hatásait az általános PKC gátló GF109203X, a „klasszikus” izoformákat blokkoló Gö6976 és a delta-specifikus inhibitor rottlerin is képes volt szignifikánsan csökkenteni; így adataink arra utaltak, hogy a hatások kialakításában az alfa és delta izoformák egyaránt részt vehetnek. Bebizonyosodott az is, hogy az egyes gátlószerek önmagukban alkalmazva jelentősen képesek voltak megnövelni az OAG-gal kiváltott Ca2+-jel amplitúdóját. Ezen eredmény azt sugallja, hogy a PKC rendszer egy tónusos gátlást fejt ki a TRPC6-on, ami egyfajta „önvédelmi mechanizmusként” megóvja a podocytákat a csatorna túlaktiválódása által okozott sejtkárosodás kialakulásától.
Eredményeink alapján a PKC rendszernek alapvető szerepe van a TRPC6 ioncsatorna működésének szabályozásában; így ezen endogén modulációnak a pontos megismerése közelebb vihet a podocytopathiaval járó kórképek pathomechanizmusának megértéséhez, és lehetséges új terápiás megoldások kifejlesztéséhez.