A scleroderma egy szisztémás autoimmun betegség. Korábbi tanulmányok eltérő eredményeket mutattak a sclerodermás betegek osteoporosis rizikóját illetően.A nem gyulladásos ízületi betegekhez képest magasabb rizikóval kell számolni. Ennek magyarázatául szolgálhat e betegek körében megfigyelhető korai menopausa, mozgásszegény életmód, és szekunder okok, pl. malabszorpció, esetleges szteroid használat és a betegséghez társuló gyulladás is.
Munkám célja, hogy felmérjem a sclerodermás betegek körében az osteoporosis előfordulásának gyakoriságát. A vizsgálatot a DEOEC Reumatológiai Tanszék sclerodermás betegei között végeztem, összesen 55 (48 nő, 7 férfi), 38 és 84 év közti páciens,részvételével, kérdőívek, csontdenzitometria (DEXA) és csontpanel immunkémiai eredmények alapján. A kérdőív alapján adatokat gyűjtöttünk a betegek törési rizikójára, étkezési szokásaira, gyógyszerelésére vonatkozóan. Ezek alapján kiszámoltuk a jelenleg elfogadott legújabb ajánlások alapján a FRAX értékeket, mely megmutatja az osteoporotikus combnyak és gerinc, alkar, csípő és kulcscsont törések kockázatát 10 évre előrevetítve.
Összesen 19 betegnek volt megelőzően csonttörése. A DEXA vizsgálat alapján 23 betegnek van manifeszt osteoporosisa, akiknél egyöntetűen 20% feletti FRAX értéket számítottunk, és ezek mindegyike szed antiporotikus gyógyszerkészítményt is. Mindössze 1 osteoporosisban szenvedő beteg dohányzik. Az csontritkulásban szenvedő betegek között a szteroid szedők aránya 30%-os, mely hasonló arányú a nem porotikus betegek körében is. Az osteoporosisban szenvedő betegeink körében 80%-ban találtunk gastrointestinalis manifesztációt.
Beteganyagunkban magasabbnak találtuk az osteoporosis előfordulását a magyarországi nem sclerodermás, nemben és korban illesztett átlag populáció adataihoz viszonyítva. A FRAX értékek jól korreláltak a DEXA vizsgálati eredményekkel a törési rizikó becslésére vonatkozóan, így a kérdőíves módszer egyszerűsége és olcsósága miatt ennek szélesebb körben való elterjedése várható a közeljövőben.