A spondyloarthritisek (SA-k) többé-kevésbé hasonló klinikai tulajdonságokkal, genetikai háttérrel és radiológiai eltérésekkel jellemezhető reumatológiai betegségcsoportot képviselnek, melyek közé a spondylitis ankylopoetica (SPA), az arthritis psoriatica (APs), a reaktív arthritisek (ReA), a gyulladásos bélbetegségekhez társuló arthritisek, a nem differenciált spondyloarthritisek (USpA) sorolhatók. A felsorolt kórképek családi halmozódást és HLA-B27 asszociációt mutatnak. Mivel a betegség progressziója legtöbbször lassú és a hagyományos röntgenfelvételekkel kimutatható eltérések létrejötte éveket is igénybe vehet, egy új klasszifikációs kritériumrendszer került kidolgozásra a korai, nem differenciált formák felismerésére.
Az elmúlt évtizedig a SA-k gerincgyulladással jellemezhető formáinak kezelését főleg a fizikoterápia és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők adásának kombinációja alkotta. Az elmúlt két évtizedben, a biológiai terápiás eljárások, ezen belül a TNF-α gátlók forradalmasították a kezelést és javították a betegség kimenetelét. A TNF-α gátlók hatékonyan gátolják a sacroiliacalis ízületek és a gerinc gyulladását, ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy a radiológiai progresszió és a strukturális károsodások megállítása elérhető-e ezekkel a gyógyszerekkel.
Munkámban két korai spondyloarthritises eset bemutatása kapcsán tekintem át a TNF-gátló kezelések képalkotó vizsgálatokkal igazolható gyulladáscsökkentő hatását, és ezen kezelési forma eredményességét a betegségaktivitásra, a mozgásszervi funkcionális állapotra és a gerincmozgásra.
Esetismertetésünk kapcsán is szeretném hangsúlyozni azt, hogy míg az eddigi klasszifikációs rendszerek (módosított New York-i kritériumok) hiányossága a korai esetek felismerésében volt, addig az új ASAS klasszifikációs kritériumrendszere ezt küszöböli ki, mivel a képalkotó vizsgálatok között már az MR vizsgálat is szerepel, melyen már korai stádiumban észlelhető a gyulladásra utaló csontvelői ödéma. Ez lehetővé teszi a betegek hatékony kezelését korai stádiumban, és remélhetőleg segít a betegség prognózisának javításában.