Bevezetés
Napjainkban a fehérjék glikozilációja iránti figyelem leginkább annak köszönhető, hogy az oligoszacharidok jelenlétét, illetve szerkezeti és mennyiségbeli változását számos betegségben bizonyították. Az IgG N-glikánjai a fehérjék bioaktivitásában játszanak fontos szerepet. Az IgG glikoziláció vizsgálata egyre fontosabbá válik, hiszen terhesség alatt, az öregedés során, a dohányzás és számos betegségben - gyulladásos bélbetegség, myeloma multiplex, ízületi gyulladás, tüdőbetegségek - bizonyították az IgG glikánjainak specifikus változását. Az IgG jellemző glikánjai: G0, G1, G1’, G2 (biantennáris nem galaktozilált, monogalaktozilált, illetve bigalaktozilált). Vizsgálatom célja az, hogy megállapítsam milyen módosulásokon mennek keresztül az IgG N-glikánjai különböző tüdő betegségekben.
Módszerek
A betegek szérumában lévő IgG molekulákat Protein A affinitás módszerrel izoláltam. Az eluált fehérjeoldat nagy sókoncentrációjának csökkentésére 10 kDa pórusméretű Microcon centrifugális ultraszűrési eljárást alkalmaztam. Az N-glikánok a polipeptid láncról való levágását peptid-N-glikoziláz F enzim segítségével végeztem el. A glikánok fluoreszcens jelölése reduktív aminálási reakcióval ment végbe. A jelölt cukorminták tisztításához 20 μl ágyméretű normál fázisú (DPA-6S) mikrokolonnákat használtam. Az IgG glikánjainak elemzése kapilláris gél elektroforézissel és lézer indukált fluoreszcens detektálással történt.
Eredmény
Kísérleteim során tüdőrákos, tuberkulózisos és tüdőgyulladásos betegek IgG glikozilációját vizsgáltam, mely során százalékos arányban meghatároztam a glikoziláció szializáltsági, fukoziláltsági és galaktoziláltsági fokát. Az eredmények azt sugallják, hogy míg a gyulladásos folyamatokban leginkább a galaktoziláció változás mértéke a jelentős, addig a tumoros elváltozásokban leginkább a fukoziláció valamint a szializáció.