Célkitűzés: A retrospektiv vizsgálat során a DEOEC Ortopédiai Klinikán az elmúlt 10 évben veleszületett dongaláb miatt végzett postero-medialis release műtétek eredményeit mértem fel. A műtétek az ún. Cincinnati feltárásból történtek. A beavatkozásokat gipszkezelés előzte meg illetve követte.
Módszer: A vizsgált időszakba eső betegeket szakrendelésre hívtuk vissza, ahol megvizsgáltam az alsó végtagokat - végtag hosszkülönbség, izomtömeg, izomerő, deformitások, passzív és aktív mozgathatóság, hosszboltozat, járás - és az előre megszerkesztett kérdőív kitöltése alapján tájékozódtam a betegek lábfunkciójáról, esetleges gyengeségről, fájdalomról, gyógytornáról, ortopédiai segédeszközök használatáról. Ezután röntgen- és lábnyomásos vizsgálatok történtek.
Eredmények: Az átlagos utánkövetési idő 6 év volt. Passzív dorzál- és plantárflexió vizsgálatakor az esetek 55%-ában találtam mozgásbeszűkülést. A passzív szupináció 25%-ban a pronáció 45 %-ban volt korlátozott. A betegek járása 75%-ban fiziológiás volt. A lábszárak kerületét vizsgálva 46%-ban volt eltérés (2-6 cm) a két alsó végtag között. Ugyancsak ezt tükrözik a láb hosszában lévő különbségek (54%, 1-2,5 cm), és a láb szélességében lévő eltérések (26%, 1 cm). Az esetek 23%-nál találtam enyhe fokú, 23%-nál nagy fokú varus állás visszamaradást. 21%-ban mutatkozott nagy mértékű hosszboltozat süllyedés, 16%-ban kis mértékű. Az esetek 51%-ában maradt enyhe adductus állás. A betegek 59%-a panaszkodott lábfájdalomra, 53% pedig gyengeségre, fáradékonyságra. Röntgen felvételeken a talocalcanealis szög átlagosan 11 fokban nőtt dorso-plantaris irányban és 14 fokban oldal felvételen vizsgálva. A lábnyomásos vizsgálatok jól korreláltak a fizikális vizsgálattal észlelt deformitásokkal.
Következtetések: Az eredmények alapján a műtét 75%-ban olyan eredményt adott, mellyel a betegek elégedettek voltak. A mozgásbeszűkülés (55%) és visszamaradt deformitások (46%) alakulása viszont magasnak mondható, mely miatt mérlegelendő más elveken nyugvó kezelés bevezetése.