Az idiopathiás inflammatoricus myopathiák (IIM) szisztémás autoimmun megbetegedések, melyekre az immunmediált izomgyulladás miatt kialakuló izomgyengeség jellemző. Ismert a myositis-specifikus és -asszociált autoantitestek jelenléte. Ezek önálló szerológiai alcsoportokat határoznak meg, amelyek tüneteikben, súlyosságukban, prognózisukban, immungenetikájukban különböznek. Célunk volt, hogy az anti-p155/140 antitest jelenlétével összefüggő klinikai kép jellegzetességeit meghatározzuk, a szerológiai alcsoportot leírjuk tumorral társuló és nem társuló myositisben, különös tekintettel az antitest lehetséges tumorspecifikus voltára.
Vizsgálatunkhoz a Belgyógyászati Intézet, Klinikai Immunológia Tanszék által gondozott 56 IIM-es beteg adatait dolgoztuk fel. Beválogatási kritérium volt az antitest vizsgálat megléte, 11 eset mutatott anti-p155/140 pozitivitást. Az anti-p155/140 pozitív és negatív csoportokban előforduló tünetek, laborértékek, gyakori és ritka antitestek gyakoriságának vizsgálatát Khi-négyzet és Fisher teszttel; folytonos változók csoportok közötti különbségének vizsgálatát Mann-Whitney teszttel végeztük. A tumor-asszociáció becslése lineáris diszkriminancia analízissel történt, független változók a klinikai tünetek, laborparaméterek és az antitestek voltak.
Az antitest pozitivitás gyakoribb volt a dermatomyositises esetekben, életkoruk szignifikánsan alacsonyabb volt. Minden bőrtünet előfordulási gyakorisága szignifikánsan magasabbnak adódott, az arthralgia/arthritis 55%-kal ritkább, kevesebb extramuscularis tünet fordult elő. A diszkriminancia analízis során a következő változók bizonyultak hasznosnak a tumor asszociáció becsléséhez: életkor a diagnóziskor, We, CRP, Anti-KU, ANF, p155/150. A modell pontossága 80,7%, szenzitivitás: 91,7%, specificitás: 77,8%.
Vizsgálati eredményeink és a szakirodalom alapján az anti-p155/140 antitest myositis-alcsoportot jelöl ki, mely klinikai tünetek súlyosságában, jellegében is elkülönül, de – a szakirodalommal ellentétben - eseteink alapján nem tumorspecifikus. Tumor-asszociáció lineáris diszkriminancia analízissel vizsgálható, jelen kutatásban elsősorban a biztosan negatív esetek becslésére volt alkalmas.