A ferezis egy görög eredetű szó, amelyen az egész egy részének eltávolítását értjük. Amennyiben a plazma eltávolításáról van szó, akkor az eljárást plazmaferezisnek nevezzük. Amennyiben sejtes elem kerül eltávolításra akkor cyta- illetve thrombocytaferezisről beszélünk. Az első humán plazmaferezis kezelés 1960-ban történt egy Waldenström macroglobulinaemiában szenvedő betegnél. A DEOEC Belgyógyászati Intézet, III. sz. Belgyógyászati Klinika Intenzív Osztályán Magyarország második aferezis centruma jött létre Prof. Dr. Szegedi Gyula akadémikus irányításával, ahol az első plazmaferezis kezelést 1983 januárjában végezték. Majd az elmúlt 30 év folyamán közel 6000 kezelés került elvégzésre.
Célom az volt, hogy áttekintsem, hogy ebben a 30 évben milyen indikációval és milyen számban végeztek plazmaferezis kezeléseket. A DEOEC III. számú Belgyógyászati Klinika Intenzív osztályán plazmaferezis kezelésben részesült betegek adatait a kórlapokból, számítógépes beteg-nyilvántartási rendszerből (MedSolution), és az aferezis kezeléseket tartalmazó beteg-nyilvántartási dokumentációból kerültek kigyűjtésre. 1184 beteg 5921 kezelési adatát tekintettem át.
Összességében megállapítható, hogy az esetek mintegy fele neuroimmunológiai indikációval végzett kezelés volt. A szisztémás autoimmun betegségek közül az SLE-s betegeknél a kezelési szám nem csökkent, de az indikáció némileg változott. Progresszív szisztémás sclerosisban a plazmaferezis háttérbe szorult, és a fotoferezis nyert teret a betegség kezelésében. Tartósan kitüntetett szereppel bír a hypertriglyceridaemia indukálta pancreatitis, valamint a gyilkos galócamérgezés plazmaferezis kezelése. Az elmúlt 5 évben növekvő számban jelentkeztek primer szisztémás necrotizáló vasculitisek, amelyek intenzív osztályos, illetve plazmaferezis kezelést igényeltek.