Lehetséges makrofág specifikus PPARg co-regulátorok feltérképezése

A peroxiszóma proliferátor aktivált receptor (PPAR)g egy olyan lipid érzékelő transzkripciós faktor mely a lipid metabolizmus és az immunrendszerhez szabályozásában egyaránt részt vesz. A makrofágok olyan immunsejtek, melyek a környezetükben jelen lévő citokinek minőségétől (pl. gyulladásos választ kiváltó vagy gyulladásos folyamatokat gátló) függően eltérő funkciót tölthetnek be, valamint képesek a lipid molekulákat bekebelezni és ezeket a lipid-jeleket a PPARg receptor közvetítésével génkifejeződéssé „fordítani”.
Adipocitákban, azaz zsírsejtekben a PPARg transzkripciós aktivitását a CEBP/B transzkripciós faktor szabályozza. Feltételeztük, hogy makrofágokban a PPARg sejtspecifikus funkcióját szintén kofaktor(ok) szabályozzák. Célunk ilyen kofaktorok azonosítása volt egy array alapú PamCHIP technológiával detektált kofaktor lista alapján, melynek előállításához rekombináns PPARg ligand kötő domént inkubáltak 155, szilárd fázishoz kötött, LXXLL vagy LXXXIXXXL nukleáris receptor kötő motívumot tartalmazó peptiddel és ezek kölcsönhatását fluoreszcens alapú módszerrel mérték. Korábbi kísérletekből származó microarray eredményeinket összevetettük ezzel a listával, és így 14 olyan lehetséges koregulátort találtunk, melyek makrofágokban mRNS szinten kifejeződnek.
A jelen munkában a fent leírt listából a Ligand dependent Nuclear Receptor Co-repressor (LCOR) molekulát választottuk a PPARg-val létrejövő feltételezett kölcsönhatás igazolásához. Kísérleteinkben HEK 293T/AD sejteket és emlős kettős-hibrid rendszert használtunk. A GAL4-DBD-LCOR konstrukciókhoz az LCOR molekula teljes hosszúságú vad típusú ill. mutáns (LXXL mutáns LCOR-LSKAA és egyéb szabályozó régiók deléciójával előállított (LCOR-M1M2)) formáit illetve az LCOR rövidebb, csak az LXXLL ill. LXXLL és egyéb szabályozó motívumokat tartalmazó variánsait használtuk. A fehérjék kifejeződését Western blot analízissel ellenőriztük. Eredményeink szerint az LCOR nem lép interakcióba a PPARg-val HEK 293T/AD sejtekben.
További kísérletek során más lehetséges kofaktorok azonosítását tervezzük.