A hypoxia és az elisidepsin kötődése közötti összefüggés vizsgálata humán emlőtumor mintákon

Bevezetés: Az elisidepsin egy kísérleti kemoterapikum, melynek hatása a lipid tutajokon keresztül érvényesül. Korábbi kísérleteink eredményei alapján a hypoxia a sejtek elisidepsin iránti érzékenységét csökkenti. Jelen kísérleteinkben célunk az volt, hogy sejtkultúrák vizsgálata mellett humán emlőtumor metszeteken is megvizsgáljuk a szer kötődési tulajdonságait a hypoxia függvényében.
Módszerek: A hypoxia mérésére HIF-1 (hypoxia inducible factor) és GLUT-1 (glucose transporter) immunofluoreszcens jelöléseket alkalmaztunk, majd fluoreszcensen jelölt elisidepsint adtunk a setjekhez és konfokális mikroszkóppal vagy áramlási citometriával mértük a fluoreszcencia intenzitást. A jelölést normoxiás és hypoxiás sejttenyészeteken, ill. humán emlőtumor mintákon hajtottuk végre. Hypoxiás körülmények előállításához a sejttenyészeteket 1% O2-t tartalmazó atmoszférában tartottuk. Az emlőtumor metszeteket a Fővárosi Önkormányzat Uzsoki Utcai Kórházától kaptuk. A membránpermeabilizáló hatást propidium jodid felvétellel vizsgáltuk.
Eredmények: Először A431 és SKBR-3 sejteken vizsgáltuk, hogy a négynapos hypoxiás kezelés növelte-e a GLUT-1 és a HIF-1 expressziót. Áramlási citometriás mérések igazolták, hogy a hypoxiában tartott sejtekben növekedett mindkét hypoxia marker kifejeződése. A magas háttér intenzitás miatt a kísérleteket elvégeztük konfokális mikroszkóppal is, ahol GLUT-1 esetében membrán lokalizációban, HIF-1 esetben pedig intracellulárisan is ki tudtuk mutatni a hypoxia által kiváltott magasabb expressziót. Ezt követően az emlőtumor mintákon gyenge antikorrelációt figyeltünk meg az elisidepsin kötődése és a hypoxia markerek expressziója között. Kísérleteink alapján valószínűsíthető, hogy az elisidepsin kötődését in vivo is csökkenti a hypoxia, így magyarázható az előrehaladott tumoros betegeken végzett klinikai vizsgálatok nem kielégítő eredménye.