Nem tapintható emlőtumorok dróthurkos jelölésének eredményei a "learning curve" tükrében

Bevezetés: A szűrővizsgálatok bevezetésével jelentősen megnőtt a korai stádiumban diagnosztizált, nem tapintható emlőtumorok miatt végzett beavatkozások száma. A dróthurkos jelölés jelenleg hazai, és nemzetközi szinten is a legtöbbet alkalmazott technika a nem tapintható emlőtumorok preoperatív jelölésében. Ezen tanulmány célja, hogy megvizsgáljuk a dróthurkos jelölés hatékonyságát.
Betegek és módszerek: 2005. január 1 és 2011. december 31. között 215 beteg került műtétre a Kenézy Gyula Megyei Kórház Általános Sebészeti Osztályán nem tapintható, malignus emlő elváltozás miatt.
Vizsgáltuk a pozitív (<= 1mm) sebészi szélek miatti reoperációk arányát. Elváltozás típusa, éves eloszlás, és operáló orvos személye szerinti felosztásban vizsgáltuk a reoperált betegek adatait. Próbáltuk meghatározni az „ideális” reoperációs arány eléréséhez szükséges tanulási időszak periódusát.
Eredmények: A betegek átlagos életkora 59 év, az átlagos tumor méret 12mm*10 mm volt. Pozitív sebészi szél 23 betegnél (10,7%) igazolódott a posztoperatív szövettani lelet alapján. Ezen betegek végleges hisztológiai eredménye 12 esetben (52%) duktális in szitu karcinóma, 9 esetben (39%) duktális invazív karcinóma, 2 esetben (8%) lobuláris invazív karcinóma volt. Operáló orvos személye szerint vizsgálva a reoperációkat azt tapasztaltuk, hogy a rezidens és nem szakorvos sebészek által végzett beavatkozások esetén átlagosan 19,3%-os volt a reoperációs arány, míg a tapasztalt szakorvosoknál ez az arány 9,5%-nak bizonyult. A legtöbbet operáló sebész 9,1%-ban kényszerült reoperációt végezni. A tanulási időszak vizsgálata során a nemzetközi irodalomban szereplő legalacsonyabb reoperációs rátát (17%) 47 beteg műtéte után érte el.
Következtetés: A nemzetközi irodalmi adatok ismeretében, mely szerint a dróthurkos jelöléssel a reopárációs arány átlagosan 31,1 %, az izotópos jelölés esetében 24,6 %, a Kenézy Gyula Kórház Általános Sebészeti osztályán elért 10,7%-os összesített reoperációs ráta rendkívül jó eredménynek számít.
Vizsgálatunk továbbá felhívja a figyelmet az operáló orvos személyének fontosságára, a tapasztalatszerzés jelentőségére, és az elváltozások típusának szerepére.