Antitrombin Budapest 3 mutáció alapító hatásának igazolása genetikai markerekkel a magyarországi thrombophiliás populációban

Az antitrombin III (AT) egy szerin-proteáz inhibitor, fő feladata a trombin és aktív X-es faktor gátlása. Az AT deficiencia I-es (kvantitatív) és II-es (kvalitatív) típusú lehet, mely utóbbi egyik alcsoportjába tartozó, a fehérje heparin-kötő helyét (IIHBS) érintő mutációk a többi típustól eltérő trombózis kockázatot jelentenek. A humán AT génje (SERPINC1) az 1q23-q25 pozícióban helyezkedik el, hat intront és hét exont tartalmaz. Korábbi vizsgálatainkban, 2007-2013 között diagnosztizált AT deficiens betegekben (n=128) a deficiencia hátterében álló genetikai eltéréseket DNS szekvenálással vizsgálva kiemelkedően magas arányban (73%) az AT Budapest 3 (ATBp3) mutáció (p.Leu99Phe) volt detektálható. A nagyszámú eset kapcsán felmerült az AT Bp3 mutáció alapító hatásának lehetősége, ezért sor került a SERPINC1 génben lokalizálódó 6 polimorf marker vizsgálatára, melyek a következőek voltak: 5’ hossz polimorfizmus (5’LP), rs2227596, rs941989, rs2227612, rs5877 és rs5878 DNS markerek. Előbbi négy polimorfizmust 200, a magyarországi általános populációt reprezentáló, a Háziorvosi Morbiditási Adatgyűjtés Program (HMAP)-ból származó DNS mintán is detektáltuk.
Eredményeink bár megerősítették az alapító hatás gyanúját, a végső bizonyításhoz szükségesnek tartottuk további, ún. mikroszatellita markerek vizsgálatát a SERPINC1 génben és annak környékén, melyet fragmentanalízis módszerével valósítottunk meg. Az általunk vizsgált markerek közül egy a SERPINC1 génen belüli trinukleotid (ATT)n ismétlődés, az ún. Alu8 ismétlődő szekvencia. A géntől proximálisan és távolabb (6,3 cM) lokalizálódó marker a D1S196 ((AG)n), disztálisan és közelebb (0,6 cM) lokalizálódó marker pedig a D1S218 ((AG)n). Negatív kontrollként a 6. kromoszómán lévő F13A1 (AAAG)n polimorf markert alkalmaztuk. Az Alu8 és a D1S218 markerek az ATBp3 mutációt hordozó betegek mintáiban minden esetben azonos ismétlődésszámmal fordultak elő, míg a D1S196 és a F13A1 marker változatos ismélődésszámokat mutatott.
Eredményeink alapján az ATBp3 mutáció alapító hatása végső bizonyítást nyert. A mutáció elterjedésének és fennmaradásának feltehetően az elvérzéstől való védő hatás kedvezett.