Térdízületi sérülések arthroscopos diagnosztikája és műtéti ellátása

Jelen előadás keretein belül szeretnék beszélni az ízületi tükrözés, azaz az arthroscopia történeti vonatkozásairól, a technika fejlődéséről, az arthroscopos beavatkozás technikai kivitelezéséről, valamint a traumatológia tárgykörén belül bizonyos sérülésformák arthroscopos diagnosztikájáról és ellátásáról.
Mint tudjuk a térdízület az emberi test egyik legnagyobb méretű és egyben legbonyolultabb felépítésű ízülete, a traumatológiában pedig gyakran találkozunk különböző eredetű sérüléseivel. A 19. század eleje óta fokozatosan került az érdeklődés középpontjába a betegek számára kevésbé megterhelő, rövidebb rehabilitációt igénylő, az ízületi integritást kevésbé befolyásoló módszer kifejlesztése, hiszen a nyílt arthrotomiás műtétek rehabilitációja hosszú időt vett igénybe és erősen invazív eljárást jelentett. Így indult fejlődésnek a (térdízületi) arthroscopia tudománya. A kezdetben csupán diagnosztikus beavatkozásként számon tartott arthroscopia jelentősége az utóbbi időben jelentősen megnőtt: a figyelem középpontjába a térdízületi sérülések fedetten elvégezhető terápiás eljárásai kerültek.
A kutatásom során azt vizsgáltam, hogy a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszékén 2005. január 1. és 2010. december 31. között elvégzett térdízületi arthroscopos beavatkozások előtt felállított klinikai diagnózis mennyiben egyezett az arthroscopos, definitív diagnózissal. Ehhez nagyban hasonló kutatást végeztek Angliában is, a Norfolk and Norwich University Hospital Traumatológiai Osztályán; ennek eredményeit a hazai eredmények után közlöm.
A prezentációm végén pedig szeretnék a meniscusok, azaz a térd rostporcos képleteinek sérüléseivel foglalkozni, illetve kitérnék ezek arthroscopos ellátásának meglévő, és új lehetőségeire.