Bevezetés:
Az inhalatív nitrogén-monoxidot (iNO) olyan koraszülöttek és újszülöttek kezelésében alkalmazhatjuk, akiknél hipoxiás légzési elégtelenség áll fenn klinikailag vagy echokardiográfiával bizonyított pulmonális hipertónia mellett. Az iNO szelektív pulmonális vazodilatációt vált ki, a betegség korai szakában alkalmazva csökkentheti a lélegeztetés időtartamát, az oxigénigényt, az intenzív ápolási napok számát. Az iNO jelenleg Magyarországon csak két perinatális intenzív centrumban érhető el, melyek közül az egyik a Debreceni Egyetem Neonatológiai Tanszéke. Egyetemünk más intenzív osztályán ezen eljárást nem alkalmazzák.
Célkitűzés:
Célunk az volt, hogy ezen terápiás módok hatékonyságát felmérjük.
Módszer:
Munkánkban a 2003-2013 közötti időszakot dolgoztuk fel, és összesen 87 olyan esetet találtunk, melyben inhalatív nitrogén-monoxid terápiát alkalmaztunk többnyire magas frekvenciás (HFO) lélegeztetéssel, 12 esetben pedig konvencionális lélegeztetési móddal kombinálva. Vizsgáltuk az újszülöttek gesztációs idejét, a háttérben álló betegségeket, a születés körülményeit, a terápia indikációját, időtartamát és hatékonyságát a túlélési mutatók függvényében.
Eredmények:
Az iNO kombinálva korszerű lélegeztetési stratégiával az újszülöttkori légzési elégtelenség és a pulmonális hipertónia esetében is 70% feletti túlélési esélyt biztosított. Az évek előrehaladtával szélesedett az eljárás indikációs köre, nőtt az évenkénti esetszám és javult a túlélési ráta. A 23 elvesztett újszülött nagy részéhez az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség (vese agenesia, súlyos tüdő hypoplasia) társult.
Következtetés:
Az iNO kezelés, mint egy új alternatíva az intenzív ellátásban, esélyt biztosíthatna további betegek túlélésére.
Munkánk a TÁMOP-4.2.2. A-11/1/KONV-2012-0045 jóvoltából valósulhatott meg.