Mortalitás a szérum digoxin szint függvényében szívelégtelenségben és pitvarfibrillációban. Retrospektív analízis 503 betegen.

Bevezetés:
A digoxin hosszú ideje része a szívelégtelen és a pitvarfibrilláló betegek gyógyszeres terápiájának. Korábbi vizsgálatok a legkedvezőbb túlélésre gyakorolt hatást 0,6-0,9μg/L szérum digoxin koncentráció (SDC) között találták.
Célkitűzésünk a SDC megoszlásának és mortalitásra gyakorolt hatásának vizsgálata volt a hazai gyakorlatban.
Módszerek és eredmények:
A 2012. január 1.-2013. október 21. időszakban klinikai centrumunk központi laboratóriumában 503 betegen (273 nő, átlag életkor: 73,46±11,76 év) elvégzett SDC meghatározásokat elemeztük.
Közülük 375-en (74,55%) szenvednek pitvarfibrillációban, 434-en (86,28%) szívelégtelenségben, 309 beteg (61,43%) esetében mindkettő betegséget diagnosztizálták.
Az átlagos SDC 0,906±0,982 μg/L volt. Az SDC értékek az alábbiak szerint oszlottak meg: 0,6 μg/L alatt: 222 beteg (44,14%), 0,6 -0,9 μg/L: 92 beteg (18,29%), 0,9-2 μg/L:137 beteg (27,24%), 2 μg/L felett 52 beteg (10,34%).
Az átlagosan 13,75±6,36 hónap követési idő alatt 158 beteg halt meg, akik átlagos szérum digoxin szintje (1,044±0,96) szignifikánsan magasabb volt (p=0,013), mint a túlélőké (0,843±0,99).
A mortalitás további prediktora volt a csökkent glomeruláris filtrációs ráta (GFR; p=0,001; GFR cut off érték=63,5%).
Következtetés:
Az optimálisnak tartott (0,6-0,9μg/L) SDC tartományban a betegek mindössze 18,29%-át találtuk.
A SDC saját adataink alapján is összefüggést mutat a szívelégtelen és/vagy pitvarfibrilláló betegek túlélésével.