Bevezetés: A combnyaktörés terápiájában a mai napig sincs éles határvonal a törésegyesítő- és a csípőprotézis műtét indikációi között, egyes intézetek jobban, mások kevésbé preferálják a primer protézisműtéteket. Célunk, hogy felmérjük a betegek elégedettségét e műtéti módszerekkel kapcsolatban és meghatározzuk, indokolt lehet-e a protézisek kiterjedtebb alkalmazása.
Módszer: A 2009.07.01 – 2012.05.31 időszakban a Kenézy Gyula Kórház Traumatológiai és Kézsebészeti Osztályán combnyaktöréssel kezelt 732 beteg retrospektív vizsgálatát végeztük. Beválogatási kritériumunk - a legalább 3 kontrollon: 6 hetes, 3 és 6 hónaposon való megjelenés- alapján 251 betegnek egy Harris Hip Score pontrendszer alapján készült 11 kérdéses kérdőívet küldtük el postai úton, majd a visszaérkező válaszokat összevetettük a betegdokumentációkkal és röntgenleletekkel.
Eredmények: A 732 betegből összesen 48 kapott csípőprotézist (6.5%), melyből 9 primeren történt, 39-nél az osteosynthesis (OS) elégtelensége, fejnecrosis, refractura, stb miatt volt szükséges. A protézisalkalmazás gyakorisága a törés típusa szerint: Garden I-II 4 db, Garden III-IV 44 db. Az átlagos kórházi benntartózkodás protézisműtétet követően 15,3 nap, OS után 9,2 nap. A 251 elpostázott kérdőívből 117 érkezett vissza értékelhető formában. Tizenegy csípőprotézises beteg válaszolt, az ő elégedettségüket 85,5%-osnak számítottuk (a panaszmentességet, enyhe panaszokat jelölő „A” és „B” válaszok az összes válaszhoz viszonyítva), míg OS esetén az elégedettség 69%. A szöveges kérdéseknél 82% és 64% (elégedettségre utaló válaszok aránya a csípőízületi deformitást illetően) a protetizált betegeknél, valamint 71% és 62% azoknál, akik OS-t kaptak.
Következtetés: Ugyan a csípőprotézis műtét nagyobb megterhelést jelent a páciens számára, hosszú után-követés után a protetizált betegek szubjektív értékelés alapján elégedettebbek az állapotukkal. Eredményeink azonban kizárólag a betegelégedettségen alapulnak, általános állapotuk, alapbetegségeik, stb. abban nem jelentek meg. Ugyancsak torzíthatja eredményeinket, hogy az összes beteg egy hatodának (!) kiértékelésén alapulnak.