Az egyik a leggyakoribb intracranialis tumor a meningeoma, melynek 13 altípusa van. A
klinikai viselkedés, recidíva hajlam a resectio kiterjedése mellett a tumor grádusa alapján
valószínűsíthető. Jelenleg ennek meghatározása a szövettani altípus, a mitotikus aktivitás és
a morfológiai eltérések vizsgálatával történik.
A Ki67, p53 és progesteron receptor(PR) gyakran használt markerek a rutin patológiai
munkában. A Ki67 elengedhetetlen a sejtosztódáshoz, így az ellene termelt Mib1 antitest jól
mutatja az osztódás mértékét a tumorban. A p53, mint az egyik legjelentősebb és legtöbbet
vizsgált tumorszupresszor gén, a daganatok több mint 50%-ban mutált. A PR egy steroid
hormon receptor, melynek eltérő jelölődése az egyes grádusokban jól ismert.
Kutatásaink során a p53, Ki67 és PR fehérjék és a menigeomák recidivája közti összefüggést
vizsgáltuk. 70 beteg 116 mintájából készült szöveti multiblokk (tissue microarray block,
TMA). Egy blokkban 10 mintát vizsgáltunk a standardizált Mib1, p53 és PR
immunhisztokémiai jelöléssel. A metszeteket digitalizáltuk, majd az immunhisztokémiai
reakció intenzitása alapján 4 csoportba (0; 1+; 2+; 3+) osztottuk a sejteket. Az eredményeket
statisztikai próbákkal értékeltük. A vizsgálat során összehasonlítottuk a mintákat grádus
szerint, majd ettől függetlenül a relalbált (’kiújult tumor’) és nem relabált csoportot
hasonlítottuk össze, végül az egyes betegek első és kiújult tumorainak értékelése történt meg.
Az eredményeink alapján megállapíthatjuk, hogy a grádus egyenesen arányos a p53 és Mib1,
illetve fordítottan arányos a PR immunfestés pozitivitásával. A relabált esetekben a Mib1
festés intenzívebb volt a nem relabált esetekhez viszonyítva, ugyanez a p53 esetében nem
volt szignifikáns. A WHO I grádusba tartozó mintákat vizsgálva a Mib1 intenzitás magasabb,
míg a p53 intenzitás alacsonyabb volt, mint a nem relabált betegeknél. Visszatérő daganatok
esetében Mib1 festéssel az intenzitás nőtt az egyes beteg első és utolsó mintáját összevetve,
míg a p53 és PR esetében nem mutatható ki szignifikáns változás. Eredményeink egy
pontosabb kliniko-patológiai prognosztikus index kidolgozását segíthetik.