MikroRNS-ek szerepe a világossejtes vesecarcinoma kialakulásában

A szövetekben is kimutatható miRNS-ek (miR-ek) egyre inkább a daganatkutatás középpontjába kerülnek. Az urológiai daganatok kialakulásában több miR (miR-21, -221, -145, -155, -106 stb.) is szerepet játszik. Elsősorban a funkcionálisan kulcs onko- és szuppresszor génre (targetre) kifejtett hatásuk révén kapcsolódhatnak be a világossejtes vesecarcinoma (ccRCC) patomechanizmusába. Más malignitásban már leírt miR, eltérő onkogén jelátviteli útvonalakat érintve érdekelt lehet a ccRCC patomechanizmusában is. A kutatók ez irányú érdeklődése nem véletlen.
Munkánk során célunk volt olyan miR-ek (miR-146 és -223) expressziójának a tanulmányozása vese tumoros betegekből származó mintákon, melyeket eddig a ccRCC-t jellemzően még nem írtak le. Célul tűztűk ki ezen miR-ek egyik specifikus targetjének (NfκB) a vizsgálatát is. Összefüggést kerestünk az adott miR-ek, targetjük expressziója, valamint a rendelkezésünkre álló klinikopatológiai adatok között.
Vizsgálatainkhoz a DE Urológiai Klinikáján műtétileg eltávolított 20 tumoros és azok 20 ép szövetminta párja állt rendelkezésünkre. A minták homogenizálását követően totál RNS-t izoláltunk. Reverz transzkripciót követően specifikus primerekkel a Light Cycler 480 PCR rendszerben végeztük el az expressziós vizsgálatokat.
Az eredményeket figyelembe véve a normál és a tumoros szövetek is jelentős mértékben expresszálták a miR-146-ot és a miR-223-at is. Az elvégzett statisztikai analízis alapján a tumoros szövetekben a miR-146 (65%) és a miR-223 (70%) jelentősebb mértékben volt upregulált, mint a normál mintákban. A miR-ek expressziós mértékét összefüggésbe hozva az NfκB megjelenésével, arra következtettünk, mindkét miR az NfκB jelátviteli útvonalon keresztül szólhat bele a ccRCC patomechanizmusába. Megjelenésük a TNM státusz és a patológiai grádussal is összefüggést mutat.
A miR-profilokat és prediktív targetjeiket ismerve a daganatkiújulás, -terjedés és áttétképződés tendenciái is jósolhatók. Így a betegség prognózisa és a terápiára való érzékenysége leírható. Eredményeink mindenképpen hozzájárulhatnak az urológiai daganatos megbetegedések patofiziológiai mechanizmusának pontosabb megértéséhez.
TÁMOP-4.2.2. A-11/1/KONV-2012-0025.