Bevezetés
Napjainkban a craniopharyngeómák kezelése nagy kihívást jelent. A sella területén megjelenő, szövettanilag benignus, ám klinikailag malignus tumor típus. Eloszlása bimodális: 5-14 éves korban és 65-74 éves korban gyakoribb az előfordulási valószínűség. Incidenciája 0.2–2.5 új eset/millió fő. A daganat direkt hatása miatt, vagy a műtéti eltávolítás során sérülhet a látópálya, a hypophysis, valamint a hypothalamus is.
Anyagok és módszerek
A beteganyag Prof. Dr. Bognár László 76 műtéti esetéből állt össze, melyből 39 - 10 gyermek és 29 felnőtt - primer tumor eltávolítás és 37 rezektum műtét volt (1996-2014; DE KK Idegseb. Klinika és OITI). A beteghalmazokat a klinikai megjelenés és az intraoperatív adatok alapján már meglévő klasszifikációs osztályokba soroltuk és megvizsgáltuk azt, hogy a műtéttechnikai opciók és ezáltal a prognózis megbecsülhető-e.
Eredmények
A műtétek 76,5%-ánál a frontolaterális (7,85%-ban egyszerű frontális) feltárás volt a választás, mely alkalmazásával a legbiztonságosabb a teljes tumor eltávolítás, ám fennáll a hypothalamus sérülésének veszélye. Transsphenoidális feltárás 7,85%-ban történt, ami a csak sella turcica lokalizálódó tumoroknál a választandó eljárás, melynek előnye a hypophysis jó kontrollálhatósága, hátránya hogy csak kisméretű tumornál releváns. Retromastoidális és transcallosális feltárás 1-1 esetben, cysta drenálás 2 esetben történt. A teljes tumor rezekció aránya 50% volt.
A preoperatív vezető klinikai tünetek megegyeznek a posztoperatív morbiditási mutatókkal. A Craniopharyngioma Clinikal Status Scale mutatói alapján a visus és a hypophysis állapota jó kórjelző lehet. A visus a műtétek során általánosan javult, a hypophysis mind a parciális, mind a totális tumor rezekció során közel egyformán sérült.
Konklúzió
A terápia célja, hogy elfogadható életminőség mellett minimálisra csökkentsük a tumor remissziót. Ennek feltétele, a lehetőség szerinti radikális műtéti eljárás. Irodalmi adatok alapján a 10 éves túlélés totál rezekció esetén 86-100%, még szubtotál rezekció során 57-86%, melynek oka a reoperációk számával arányos kockázatnövekedés.