Kardioprotektív szerek azonosítása doxorubicinnel kezelt H9C2 sejtvonalon

A doxorubicin daganatos megbetegedések kezelésére alkalmazott antraciklin-glikozid típusú citosztatikum. A szer proliferáció-gátló hatása azon alapszik, hogy stabilizálja a topoizomeráz-2 –törött DNS komplexet a replikáció során, így a DNS kettős hélix nem alakul ki a sejtosztódás során, a folyamat leáll, melynek következménye a sejt halála. A Topoizomeráz-2 (Top2) egyik izoformája, a Top2α kifejeződése daganatos sejtekben emelkedett, így kiváló gyógyszercélpontnak bizonyult. A doxorubicin alkalmazásának súlyos mellékhatása lehet a szívizomsejtek károsítása, melynek egyik magyarázata a reaktív oxigén származékok (ROS) keletkezése következtében fellépő membránkárosító oxidatív hatás.
Mivel a tumorellenes - és a kardiotoxikus hatás mechanizmusa eltérő, vizsgálataink során olyan vegyületeket kerestünk, melyek képesek csökkenteni a doxorubicin kardiotoxicitását, de nem befolyásolják annak tumorellenes hatását. Kísérleteink során 1200 vegyületet teszteltünk le nagy áteresztőképességű (High Throughput Screening) módszerrel. Kezeléseinket Tecan Freedom EVO folyadékpipettázó robottal végeztük, 96-lyukú mikroplate-eken. A doxorubicin szívkárosító hatásának modellezésére H9C2 patkány szívizomsejteket használtunk. A szűrővizsgálat során az MTT életképesség mérő módszert alkalmaztuk. Eredményeink megerősítéséhez morfológiai paramétereken alapuló életképesség-vizsgálatot végeztünk, mely alapján egy vegyületet választottunk ki további vizsgálatainkhoz. A vizsgált vegyület H9C2 sejteken az apoptotikus -, illetve a nekrotikus sejthalál-paramétereket egyaránt csökkentette, tumoros sejtvonalakon viszont nem befolyásolta a doxorubicin citotoxicitását. Vegyületünk nem mutatott szignifikáns antioxidáns aktivitást.