Sürgősségi ellátás igénybevételének vizsgálata Komádi és Hencida település hátrányos helyzetű lakosainak körében

.Az életveszély, illetve maradandó egészségkárosodás elhárítását szolgáló sürgősségi egészségügyi ellátás hatékonyságának növeléséhez, szükséges ismerni az igénybevétel jellemzőit, amelyek ismeretében célzott beavatkozások tervezhetők az indokolatlan igénybevétel csökkentésére. Ez különösen fontos olyan területeken, ahol diverz okok (pl. az egészségügyi ellátás területi egyenetlenségei vagy hátrányos helyzetű lakosságcsoportok magas aránya) miatt gyakori a sürgősségi ellátás használata. Az optimális tervezést segítendő, megvizsgáltuk egy társadalmi, és gazdasági szempontból hátrányos helyzetű körzet (Berettyóújfalui kistérség) két településén (Komádi és Hencida) a sürgősségi ellátás igénybevételének mintázatát a 2013. évben. Az adatok a hívás indoka, a helyszíni és kórházi diagnózis, és a definitív ellátás típusa szerint kerültek elemzésre, rétegezve is annak megfelelően, hogy az ellátást hátrányos vagy nem hátrányos helyzetű személy vette igénybe. A hátrányos helyzetet az ellátott lakcíme alapján határoztuk meg, egy, a kistérségben jelenleg folyó alapellátási modellprogramból származó adatokat alapul véve. Az eredmények alapján a sürgősségi ellátást igénybevevők átlagéletkora hátrányos helyzetűek körében szignifikánsan alacsonyabb volt, nagyobb volt a nők aránya, és ellátási igényük a téli hónapokban magasabb volt a nem hátrányos helyzetűekhez képest. Az ellátás igénybevételére összességében leggyakrabban traumás, és kardiovaszkuláris okok miatt került sor; a traumás okok aránya a hátrányos helyzetűek körében másfélszerese volt a nem hátrányos helyzetű populációban előfordulónak. Az ellátások többsége ambuláns módon történt, a helyszíni és kórházi diagnózisok az esetek zömében korreláltak. A továbbirányítás aránya négyszer gyakoribb volt a nem hátrányos helyzetűeknél, a hátrányos helyzetűekhez képest. Az elemzés alapján jelentős a sürgősségi betegellátás indokolatlan igénybevétele, amely megfelelő egészségnevelési, és egészségfejlesztési módszerekkel csökkenthető volna, ami nemcsak a lakosság egészségi állapotát javíthatná, hanem a sürgősségi ellátásra jellemző szakemberhiány következményeit is részben enyhíteni tudná.