Humán papillomavírus 11 intratípusos varianciájának vizsgálata rekurrens légúti papillomatosisban

A légúti papillomatosis kialakításában bizonyított az alacsony onkogén kockázatú humán papillomavírusok (HPV) etiológiai szerepe. A HPV11 gyakrabban mutatható ki a juvenilis papillomatosisok agresszívebb eseteiből. Korábbi eredmények alapján kapcsolat feltételezhető a HPV11 intratípusos varianciája és papillomatosisok eltérő súlyosságú kórlefolyása között. Jelen vizsgálatunkban három új és egy már ismert beteg új papillomatosisából származó szövetmintáját dolgoztuk föl.
Nukleinsav izolálást követően ellenőriztük a mintában lévő vírus genotípusát, majd HPV11 E7 ORF specifikus primerekkel, SYBR Green technika segítségével meghatároztuk a vírusok kópiaszámát. Teljes genom amplifikációt követően az amplimereket gélből tisztítottuk és szekvenáltattuk. A teljes genom analízist és a filogenetikai elemzést a CLC Gene Workbench 5.7 programmal végeztük, és genomjainkat a génbanki teljes genom szekvenciákkal hasonlítottuk össze.
A papilloma recidívából származó HPV11 genom teljesen identikus a korábbi mintákból származó HPV11 genommal, egy beteg esetén aminosav cserét eredményező új polimorfizmust nem azonosítottunk. Két beteg esetén fordult elő korábban még nem azonosított nukleotid polimorfizmus. Egy beteg három lokalizációjából származó HPV11 szekvenciája teljesen azonos, E1 ORF-je identikus a magasabb agresszivitást mutató papillomatosisból származó referencia E1 ORF-jével. Utolsó betegünknél az E1, E2 és E4 ORF-ekben azonosítottunk olyan polimorfizmusokat, melyek aminosav cserével járnak. Emellett az LCR (hosszú szabályozó régió) régióban található T7330G polimorfizmus hatással lehet a szabályozó régió aktivitására. Korábbi méréseink során azonosítottuk a T7546C polimorfizmust, amely szignifikánsan csökkenti az LCR aktivitását.
A teljes genomok filogenetikai analízise során két nagy csoportot különíthetünk el (A1 és A2), a kilenc magyar beteg genomja az A2 csoportba tartozik. Az A2 filogenetikai vonalon belül egy nagyobb patogenitási potenciállal rendelkező alcsoport létezése is felvetődik, amire jellemzőek olyan az E1, E2, E4, L1, LCR régiókban talált polimorfizmusok, amelyeknek egy része a fokozott agresszivitással is kapcsolatban állhat.