BEVEZETÉS
A glioblastoma multiforme a leggyakoribb malignus primer központi idegrendszeri daganat. A betegek átlagos teljes túlélése 16-24 hónap. A daganatsejtek heterogenitása miatt a tumor radio- és kemoszenzitivitása mérsékelt, a teljes sebészi eltávolítást pedig a magas grádusú gliómákra jellemző kiterjedt peritumorális infiltráció nehezíti. Ismert, hogy az extracelluláris mátrix (ECM) összetétele tumorokban megváltozik, ami bizonyítottan hozzájárul a GBM invazív viselkedéséhez és a daganat lokális kiújulásához.
MÓDSZEREK
Kutatásunk során 20 ECM alkotó molekula mRNS és fehérje expresszióját vizsgáltuk QRT-PCR-el, és tömegspektroszkópiával. A 26 glioblastomás betegből származó gyorsfagyasztott szövetminta az Idegsebészeti Klinika Agydaganat- és Szövetbankjából származik. A betegekből teljes túlélés alapján két csoportot képeztünk, majd a molekulák mRNS és fehérje szintjét a betegek túlélési adatainak fényében vizsgálva elemeztük az ECM molekulák prognosztikai szerepét.
EREDMÉNYEK
A betegek klinikai adatait összehasonlítva szignifikáns különbség csak a túlélés tekintetében igazolható. A két csoport ECM molekuláinak mRNS és fehérje expresszióját egyenként összehasonlítva nem találtunk szignifikáns különbséget. Azonban a 20 molekula expresszióját együtt vizsgálva az egyes csoportokra jellemző inváziós spektrum hozható létre, melyet elemezve egyértelmű különbségek igazolódtak. Az inváziós spektrumot statisztikai osztályozókkal vizsgálva a betegek prognózisa nagy pontossággal megbecsülhető (pozitív prediktív érték RNS- és protein szinten: 0.85 és 0.89). Az osztályozó algoritmusok a peritumorális invázió szempontjából kulcsfontosságú molekulákat is azonosítottak (brevican, cadherin-12).
ÖSSZEFOGLALÁS
Eredményeink megerősítették az invázióban szerepet játszó ECM molekulák összetételének megváltozását glioblasztómában. Továbbá, a molekulák együttes vizsgálata során létrejött inváziós spektrum és a betegek túlélési adatai között erős korreláció igazolódott, ezért az inváziós spektrum a későbbiekben prognosztikai faktorként használható. Az invázió szempontjából kulcsfontosságú molekulák pedig a jövőben a személyre szabott onkoterápia potenciális célpontjaiként használhatóak.