Az adrenomedullin autokrin antimikrobiális peptid hatása a monocita eredetű dendritikus sejtek differenciálódására és funkcióira

A dendritikus sejtek (DC) az immunfolyamatok szabályozása során részt vesznek a naiv T-sejtek további differenciálódásának irányításában. Ezeket a TH1- és TH17-sejtek kialakulásának irányába terelhetik, mely által elősegítik a szervezetben zajló gyulladásos folyamatokat a bejutott patogének eliminálása érdekében. Ezzel ellentétes, a gyulladásos folyamatokat gátló hatást is kifejthetnek, amiben a TH2- és Treg-sejteknek van fontos szerepe. Azt, hogy a fejlődő DC-k milyen típusú immunválasz kiváltásában fognak részt venni, a saját differenciálódásuk során és aktiválódásukkor őket ért különféle hatások befolyásolják. Ide tartoznak a különféle mikrobákra vagy sejtkárosodásra utaló szignálok, de feltételezésünk szerint autokrin és parakrin mediátorok (citokinek, antimikrobiális peptidek stb.) hatása sem elhanyagolandó. Kísérleteinkben kezelésként a DC-k által is termelt adrenomedullin multifunkcionális antimikrobiális peptidet használtuk fel a DC-k differenciálódásának vagy aktivációjának befolyásolására. A DC-ket perifériás vérkészítményből izolált monocitákból állítottuk elő. Az adrenomedullin kezelés alternatívájaként annak G-fehérje kapcsolt receptorának jelátvitelét is mimikáltuk az intracelluláris cAMP szintet befolyásoló szerekkel, a sejtek adenilát-cikláz aktiválásán vagy gátlásán keresztül. A kezeléseket a differenciáció kezdetekor, vagy az aktiváció előtt végeztük el. A differenciálódó sejtek fenotípusát áramlási citométerrel vizsgáltuk. A DC-ket mikrobiális termékekkel vagy azok mimetikumaival (TLR-ligandumok) aktiváltuk. A DC-k aktivációját aktivációs markerek vizsgálatával, citokin termelésük alapján (ELISA), vagy az általuk aktivált T-sejtek vizsgálatával (ELISPOT) jellemeztük. A kapott eredmények szerint az intracelluláris cAMP szint emelésének hatása nem kedvez a gyulladásos folyamatokat kiváltó DC-k keletkezésének. A citokintermelést az IL-10 gyulladáscsökkentő citokin emelkedett szintje mellett alacsonyabb szintű IL-12 és TNF-α koncentráció jellemezte. Kísérleteink azt mutatták, hogy cAMP-szintet befolyásoló hatások a DC-k differenciálódása során jelentősebb funkcionális következményekkel járnak, mint az aktiváció előtt alkalmazott kezelés.