A Pax2 transzkripciós faktor, mint gátló sejt marker a gerincvelő hátsó szarvában

A biocitinnel jelölt gerincvelői hátsó szarvi interneuronok gátló voltának bizonyítására, jelenleg a legelfogadottabb módszer az axon terminálisában jelenlevő vezikuláris inhibitórikus aminosav transzporterek (pl. a vezikuláris gamma-amino vajsav /GABA/ transzporter, VGAT) kimutatása. Ez a módszer azonban számos buktatót rejt magában. Elengedhetetlen, hogy a biocitinnel töltött neuronok axonja megfelelő mértékben jelölődjön és ugyancsak igazolni kell, hogy a VGAT pozitív axon terminálisok valóban kapcsolódnak a jelölt neuronhoz, ami gyakran csak a neuron rekonstrukciójával lehetséges. A hátsó szarvi gátlósejtek azonosítására tehát kézenfekvőbb lenne egy olyan nukleáris vagy szomatikus marker kimutatása, amely részlegesen jelölt neuron esetében is használható lenne.
Számos bizonyíték támasztja alá, hogy a gerincvelői hátsószarv GABAerg interneuronjainak differenciációja nagymértékben függ a paired-domain transzkripciós faktor Pax2 jelenlététől, valamint számos más olyan faktortól, melyek elősegítik a Pax2 aktivációját és fenntartják expresszióját. A Pax2-t, mint markert, előszeretettel alkalmazzák fejlődő GABAerg neuronok azonosítására, a közelmúltban pedig intrauterin elektroporációval jelölt neuronok gátló sejt voltát is ezzel a markerrel igazolták posztnatálisan.
Jelen munkában azt kívántuk megvizsgálni, hogy mennyire megbízható markere a Pax2 a gerincvelői hátsó szarv GABAerg gátlósejtjeinek posztnatálisan. Ennek érdekében szisztematikusan teszteltük a Pax2 expressziót felnőtt rágcsálók hátsószarvi serkentő és gátló neuronjaiban. Igazoltuk továbbá, hogy individuálisan jelölt, és a biocitinnel töltött axonterminálisaikban VGAT-ot tartalmazó neuronok sejttestjében nagy biztonsággal kimutatható a Pax2. Eredményeink alapján elmondhatjuk, a Pax2 a gerincvelői hátsó szarv GABAerg sejtjeinek megbízható és egyszerűen használható markere.