Virulencia gének megoszlásának vizsgálata a Debreceni Klinika intenzív osztályairól származó A. baumannii izolátumok körében

Háttér:Az Acinetobacter baumannii súlyos nozokomiális fertőzést okozó patogénként jelent meg az elmúlt évtizedekben. Különösen nagy gondot jelent multirezisztenciája, amely komoly terápiás problémát okoz, emiatt az antibiotikum használat fontos tényező a kórokozó terjedésében. Pandémiás törzseket is leírtak. A kórokozó virulenciájáról azonban ennek ellenére keveset tudunk, így azt sem, hogy van-e szerepe egyes törzsek elterjedésében.
Célkitűzés: Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy az intenzív osztályokról gyűjtött A. baumannii törzsek virulencia gén hordozás tekintetében különböznek-e, van-e különbség a ritka és gyakori törzsek között.
Módszerek: A Debreceni Egyetem intenzív osztályairól származó 47 előzetesen jellemzett A. baumannii törzset választottunk, amelyek nyolc genetikai csoportba tartoztak. Nyolc virulencia gén hordozását vizsgáltuk PCR-val; ezek sejtfelszíni antigént (OmpA), foszfolipázt (plC, plD) és vasanyagcserében fontos fehérjéket kódolnak (hem, sidero, ExbdD, FeoB, Bas). A szekvencia azonosság igazolása céljából a termékeket gélből izoláltuk, majd szekvenáltattuk.
Eredmények: A 47 izolátum mindegyikében jelen volt hét vizsgált gén, viszont a hem gént csak öt izolátum hordozta. A hem gént hordozó izolátumok is több különböző genetikai csoportba tartoztak. Eszerint tehát nem találtunk különbséget a vizsgált törzsek virulenciájában, nem volt az általunk vizsgált gének közül egy olyan sem, amiről elmondható, hogy differenciális virulencia génnek tekinthetnénk. A gyakori és a ritka genetikai csoportba tartozó izolátumok között nem volt különbség. A vizsgált virulencia gének tehát jellemzőek az Egyetemről izolált kórházi törzsekre, tekintet nélkül azok gyakoriságára.
Következtetések:A nagymértékű A. baumannii elterjedésben a vizsgált virulencia gének alárendelt szerepet játszhattak; sokkal inkább az antibiotikum használat okozhatja a törzsek ilyen mértékű terjedését.