.A szívelégtelenségnek két fő formája ismert: a szisztolés mely a pumpafunkció romlásával jár és jellemzően inkább a férfiakat érinti és a diasztolés, mely esetben a relaxáció károsodott és főleg a nők betegsége. Mindkét forma gyakran társul magas vérnyomással.
Célunk volt magas vérnyomás indukálta kardiális diszfunkció nem- és korfüggésének vizsgálata.
Kísérleteinkben 15 illetve 50 hetes kontroll és magas vérnyomásos (mRen2) hím és nőstény állatokat vizsgáltunk. A vérnyomást tail cuff technikával, a szívfunkciókat (ejekciós frakció, E/A arány, IVRT) echocardiográfiával vizsgáltuk.
A vérnyomás 15 hetes korban az mRen2 állatokban (hímek: 239±2/197±4 Hgmm, nőstények: 185±9/131±6 Hgmm) jelentősen magasabb, mint a kontroll állatokban (hímek: 127±1/107±4 Hgmm, nőstények: 128±2/87±3 Hgmm). Az mRen2 állatok vérnyomása 50 hetes korra a túlélő állatokban csökkent (hím állat: 195/137 Hgmm, nőstény állatok: 121±0,2/80±3 Hgmm). A szisztolés funkciót jellemző ejekciós frakcióban nem volt eltérés az mRen2 és kontroll állatok között. A diasztolés funkciót jellemző paraméterek közül a hímek esetén az E/A arány az mRen2 állatokban 15 hetesen jelentősen alacsonyabb volt, mint a kontrollban (1,13±0,05 vs. 1,87±0,09), amely 50 hetes korra normalizálódott (1,49±0,11 vs. 1,42±0,01). Ezzel szemben a nőstények esetében a kezdeti különbség megmaradt 50 hetes korban is a két állattörzs között (15 hetesen mRen2: 1,26±0,07 vs. kontroll: 2,28±0,15; 50 hetesen mRen2: 1,51±0,04 vs. kontroll: 1,81±0,04). Az IVRT-t tekintve hímek esetében az öregedéssel mindkét csoportban romlást észleltünk és a két csoport közötti különbség elmosódott (15 hetes: mRen2: 44±1 vs. kontroll: 29±1; 50 hetes: mRen2: 38±2 vs. kontroll: 41±5). Nőstények esetén az IVRT megnyúlását láttuk az öregedő állatokban, azonban a kezdeti különbség megtartott maradt (15 hetes: mRen2: 38±1; vs. kontroll: 26±1; 50 hetes: mRen2: 45±2; vs. kontroll:35±1).
Az mRen2 hipertóniás állatokban mindkét nemben diasztolés diszfunkciót láttunk, melyet hím állatokban szisztolés diszfunkció megjelenése követett. Adataink arra utalnak, hogy a disztolés funkciót követi a szisztolés funkció leromlása, amely elsősorban hím állatokban következik be.