Az endothel funkció becslésének legelterjedtebb módja napjainkban a postocclusiv reaktív hyperaemia (PORH) által az arteria brachialisban kiváltott áramlás mediálta vazodilatációnak (FMD) a mérése, ami egy operátor dependens módszer. Laser Doppler segítségével a mikrocirkuláció szintjén operátor independens módon detektálható a postocclusiv reaktív hyperaemia. Célunk volt meghatározni azokat a paramétereket, amelyek segítségével a legpontosabban megközelíthető az endothel funkció mikrocirkulációs szinten.
46 egyénből álló nem szelektált beteganyagon végeztünk az a. brachialison FMD méréseket, valamint ezzel párhuzamosan 2 egymás mellett elhelyezett laser Doppler detektor segítségével az alkar volaris oldalán rögzítettük a perfúziós paramétereket az idő függvényében. A felvett ultrahangos felvételeket és laser Doppler görbéket digitálisan rögzítettük és utólag értékeltük. A vizsgálatot megelőzően fél órával levett vérmintából a későbbiekben szolubilis endothel funkciós markerként von Willebrand Faktor aktivitás (vWF) meghatározására került sor.
Az FMD értékek és a time to max értékek (R=0,496, p<0,001), valamint a decelerációs lejtő felezési ideje (R=0,435, p<0,004) között közepes fokú pozitív korrelációt találtunk. Hasonló fokú negatív korreláció volt észlelhető a vWF aktivitás és a time to max értékek (R=-0,401, p<0,009) és decelerációs lejtő felezési ideje (R=-0,446, p<0,003) között. Az FMD értékek és a görbe csúcsáig számított görbe alatti terület között gyenge pozitív összefüggést (R=0,307, p<0,048), míg az FMD értékek és a felszálló szakasz meredeksége között gyenge negatív összefüggés (R=-0,344, p<0,032) állt fenn. A referencia módszerek eredményei és laser Dopplerrel mért abszolút perfúziós adatok között egyéb összefüggés nem volt kimutatható. A két Doppler fej által rögzített adatok összevetése alapján a decelerációs lejtő felezési ideje a legjobban reprodukálható adat (intraklassz korrelációs koefficiens=0,605).
Eredményeink alapján az endothel funkció PORH segítségével mikrocirkulációs szinten is becsülhető, de meglepő módon nem az abszolút és relatív perfúziós paraméterek, hanem a görbék időbeli lefutása mutat jó összefüggést a referencia módszerekkel.