Az 1-es típusú diabetes mellitus (1TDM) előfordulása világszerte növekszik. A társuló autoimmun betegségek közül a coeliakia is egyre gyakoribb.
Arra a kérdésre kerestük ezért választ, hogy a DEOEC Gyermekklinika Diabetes rendelésén gondozott gyermekek között az alapdiagnózis felállítása után mennyi idő telt el a coeliakia kialakulásáig és ez mennyiben befolyásolta a gyermekek diétáját valamint mennyiben változott a gyermekek szénhidrát anyagcseréje a szigorított diéta mellett.
14 olyan 1TDM-ban szenvedő gyermek adatait tanulmányoztuk, akik egyidejűleg coeliakiasok is. A résztvevő gyermekek (8 fiú, 6 leány) életkora 2,1-10,3 év volt. A gyermekek szülei kérdőívet töltöttek ki, melyben rákérdeztünk a gyermekek táplálkozási szokásaira, az életmódban bekövetkezett változásokra. Laborvizsgálatok feldolgozásával elemeztük mennyiben befolyásolta a gyermekek anyagcseréjét a kettős diéta betartása.
Míg a vizsgált 14 eset közül 13-ban az 1TDM még a 10. életév előtt került diagnosztizálásra, addig a coeliakia 6 esetben alakult ki 10 éves kor felett. A coeliakia diagnózisa 4 gyermek esetében egybeesett az 1TDM felismerésével és csak 2 esetben telt el több mint 6 év a két diagnózis felállítása között.
Bár a diabeteses diétáról mindannyian felvilágosítást kaptak, a gyermekek HbA1C értéke a coeliakia diagnózisának felállításakor 9,2±2,1% volt, ami a diéta hatására negatívvá váló endomysium ellenes antitest (EMA) titer mérésekor még 8,5±1,6% volt (N.S. n=11). Az EMA negativitás 0,3-4,9 éven belül történt (a medián értéke 0,9 év), ami a diéta betartásának nehézségre utal. 3 gyermek EMA titere a követés ideje alatt sem vált negatívvá. A kérdőívek értékelése alapján megállapítható, hogy bár a gyerekek a szüleikkel együtt a diéta módjáról megfelelő felvilágosítást kaptak, ezt nem mindig sikerült teljes mértékben megvalósítaniuk, amit a rendszeres kontrollok kapcsán követett EMA teszt pozitivitása is bizonyít.
A vizsgált gyermekek életminősége nem romlott lényegesen a diabetes mellett bekövetkezett változásokhoz képest, a diéta betartásának nehézsége a szénhidrát anyagcsere nem optimális változását eredményezi, ezáltal a hosszú távú szövődmények kialakulásának veszélyével jár.