A PPAR gamma és STAT6 lehetséges direkt kölcsönhatásának feltérképezése

A PPARg a magreceptorok szupercsaládjának egyik tagja, amely a zsíranyagcsere és a gyulladásos válaszreakciók szabályozásában játszik szerepet. Munkánk központi kérdése annak megértése, hogyan szabályozódik a PPARg válaszadó képessége makrofágokban. Irodalmi adatokból ismert, hogy az egyes sejttípusokra jellemző fehérjemintázatokat különböző transzkripciós faktorok összehangolt együttműködése határozza meg. Laboratóriumunk kutatásainak eddigi eredményei szerint a PPARg alternatívan aktivált makrofágokban például az interleukin-4 hatására aktiválódó STAT6 molekulával együttműködve szabályozza, egyik közismert célgénjének, az FABP4-nek a kifejeződését. A STAT-ok olyan, főként citokinek által aktiválódó jelátvivő fehérjék, amelyek tirozin foszforilációt követően dimerizálódnak, a sejtmagba vándorolnak, majd DNS-hez kapcsolódva közvetlenül szabályozzák célgénjeik kifejeződését. A STAT6 eddigi legismertebb funkciói a Th2 típusú sejtek proliferációjának, differenciációjának és válaszképességének szabályozása.
Munkánk alapjául az a hipotézis szolgál, miszerint az IL-4 által aktivált STAT6 a PPARg transzkripciós aktivitását közvetlen kölcsönhatásuk révén módosítja. Előzetes eredményeink bebizonyították, hogy emlős sejtekben túltermeltetett PPARg és STAT6 között közvetlen kölcsönhatás lép fel. A jelen munka célja ennek a kölcsönhatásnak a feltérképezése GST-pulldown módszerrel. Ehhez először nyolc darab, V5-tel kapcsolt STAT6 plazmid konstrukciót készítettünk, amelyek a teljes hosszúságú molekulát és annak különböző hosszúságú darabjait kódolják. Ezt követően E. coli baktériumból GST-hez kapcsolt, teljes hosszúságú PPARg-t tisztítunk, amit a különböző hosszúságú STAT6 doméneket kifejező HEK293T sejtlizátumokkal inkubálunk. Inkubálás és mosás után a komplexeket poliakrilamid gélelektroforézissel elválasztjuk, azt követően pedig Western blot módszerrel ellenőrizzük, hogy a STAT6 mely doménje vesz részt a két molekula kölcsönhatásában.
Eredményeink közelebb vihetnek bennünket azoknak a molekuláris mechanizmusoknak a megértéséhez, amelyek a PPARg válaszadó képességének szabályozásán keresztül a makrofágok sejtspecifikus génkifejeződését meghatározzák.