A pszichés terhelés és az izmok nyújthatósága közötti összefüggések, objektív mérési lehetőségek

A hosszan fenn álló stressz hatására az izmok nyújthatósága csökken, a fokozott pszichés terhelés következtében jellegzetes izomkontraktúrák alakulnak ki. Kutatásom célja, hogy a lelki és fizikai állapotot felmérjem a 20-25 éves egyetemisták körében és a stresszre kiemelten reagáló izomcsoportokat meghatározzam, megállapítva a pszichés állapot, ízületi fájdalom és az izomnyújthatóság közötti kapcsolatot.
A résztvevők a Beck Depresszió Kérdőívet, az Önjellemző Panaszleltárt, a Hamilton Szorongás Skálát és az Athéni Inszomnia Skálát töltötték ki. A fizikai állapot felméréséhez standard mobilitási, nyújthatósági és izomerő mérési módszereket használtam.
A vizsgálatban 43 egyetemi hallgató vett részt. Az első mérések alapján elmondható, hogy azok a hallgatók, akik jelentős mértékű ízületi fájdalomról számoltak be, magasabb pontszámot értek el a pszichológiai kérdőívek esetében is. Gyakori a szorongásos állapot. A fájdalom és a szorongás befolyásolja az izmok, kiemelten a nyaki extensorok, csípőflexorok és extensorok nyújthatóságát. A szubjektív kérdőív alapján kimutatható, hogy a fájdalom jellegzetes helye elsősorban a háti részre, másodsorban a derék tájékra és harmadsorban a nyak, váll régiójára lokalizálódik. A mozgásprogram előtt 13 főnél volt mérhető enyhe depressziós állapot, ami mellé 11 esetben még enyhe szorongás is társult.
Az eredményekből kiindulva a vizsgálatban résztvevőket három csoportba soroltam, az 1. csoportnak 10 héten keresztül heti rendszerességgel gerinctornát tartottam, a 2. csoport gyógytestnevelés órákon vett részt, a kontrollcsoport pedig nem végzett a napi szokásos tevékenységen túlmenő mozgástevékenységet a vizsgált időszak alatt. A mozgásprogramok folyamatban vannak, a részeredmények azok pozitív hatásait prognosztizálják.